United States or Norway ? Vote for the TOP Country of the Week !
Odament és addig magokra hagyta őket. Hadady ontotta magából a feltörő szemrehányást: Miért hoztad magaddal? Beszélnem kellett volna veled; én most egy darabig nem jöhetek... Dehogy nem jösz, vágott a szavába az asszony; jösz, mert én akarom. Délután vártalak; én sem tehetem mindig azt, amit szeretnék: néha az ördögnek is gyertyát kell gyújtani. Nem jöhetek, Judit! A feleségem miatt...
Hamar megérttették vele, hogy az ő neve: „hallgass". Az egyik, akit csak Sanyi néven ismert, a gulyás, azzal vágott vissza, hogy álmos kuvasznak pedig vackon a helye; a másik, a csikós, az meg biztatta, hogyha kántálni van kedve, menjen kántornak Nádudvarra, különben megeshetik, hogy reggelre kigyulad a csárda, ha még arra sem jó, hogy egy ital bort kapjon benne a szomjas pásztorember.
Ne röhögj, hanem segíts!... kiáltotta mérgesen, miközben megállt és odavágta a kimosott holmit a fűbe, nem bírok menni is, meg ezt cipelni is. Folyton botlok... ebben a te hosszú kaftánodban. Köpeny az, nem kaftán. Azt mondom, hogy hosszú!... Nem érted? Jó, jó... Megint az okosabb enged. Fölszedtem a földhöz vágott nedves holmit és vittem. Eltranszferálom a ruhádat gyere!
Csakhogy vágott közbe lelkesülten a kapitány a mi legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a mi halhatatlan és büszkén szeretett ...
Éppen azt fejtegette, hogy mi módon s nevezetesen minő szerényebb összegekkel lehetne mégközelíteni a két Haller-leányt, midőn Vidovics egyszerre, érthetetlenül fölpattant s minden igaz ok nélkül belekötött a becsípett emberbe. Milyen malheur-öm van nekem! szólt s nagyot vágott az asztalra.
Atlasz úr és Manó nagy illendőséggel egész a lépcső aljáig kisérték vendégeiket s ezek semmit sem beszélhettek egymással. Csak annyi látszott, hogy Góg Ferencz nagyon fölhúzta vállait és igen bűnbánó arczot vágott, a bajuszos menyecske meg néha-néha nagyot rántott karján és egyáltalában ideges hangulatot tanúsított.
Ez jó kenyér volt... És zsírt is adott bele az albán, három pénz ára vagy négy pénz ára zsírt. A még meleg cipók közepére éles késével ő keresztet vágott s ami nyílás ott támadt, abba betette a zsírt sóval és paprikával. Mik mindenestől a meleg kenyérben széjjeloszlottak. Jó derék törzsökös társam, ottomán császári káplár, bascsausz Ibrahim, meg vagy-e még valahol?
Majd bosszúsan megrázta fejét és majdnem haragosan rám kiáltott: Mit nézel rajtam? Én-e? Igen, te! Nem szabad rád nézni? Szabad, de nem így. Hogy? Igy, mint te! Lám... hát én hogy nézek? Azt hiszed, nem tudom, hogy bolondnak tartasz? Ohó!... ez vágott, mint a kés. A hang is volt olyan éles, mint egy kés. A dühös tekintet is, amely a leány szemeiből arcomba metszett.
José mindezt a legközönyösebb hangon mondá el, félszemével azonban a tudós arcára figyelt és elégülten látta, hogy az egyszerre elkomorodik. Hanem én repente rápirítottam a doktor uramra: Ne beszéljen ilyen becsmérlő gesztusokkal, doctissimus, arról a jeles erkölcsű, derék ifjúról, ki... Valamint te se beszélj róla egy szót se többet, kedveltem! vágott közbe a házigazda szigorúan. Miért?
Nagyot fujt s megtörölgette izzadt homlokát. A gróf csak mosolygott. És maga, Samu, ezt a szép leányát nekem szánta, ugy-e? Gróf úr pattant föl Krebsler önnek ördöge van. Ön maga a lángész; ön... Én egy tönkrement mágnás vagyok, ennyi az egész vágott közbe a gróf. Megértem, hogy ezt az ajánlatot teszi. Őszintén szólva, az ön helyén én nem tenném. De az izlés ellen nem lehet disputálni.
A Nap Szava
Mások Keresik