United States or Djibouti ? Vote for the TOP Country of the Week !


Inkább a dolog ritka különössége foglalkoztatott egy-egy percre okosabb megfigyelni való hiányában semmint úgynevezett ingerlő vonatkozása a jellegzetes nőiességre. Ezzel igazán nem törődtem.

Egy Lamberth Klára nevű leány, ki okosabb, tapasztaltabb nálam, s ismeri a világ szokásait és fölfogását, mikről nekem fogalmam sem volt addig. Bár mondta volna előbb, vagy ne tudatta volna soha! jajdult föl a leány s zokogott. Veronika megdermedve ült helyén. A mit ez az idegen leány beszélt neki, az ránézve kétségbeejtő volt. Tehát Oroszlay mást szeret és ő még mindig reményeket fűzött hozzá!

Morelli kapitány úr világosan megmondotta, hogy erre a posztra nem állíthat parasztot. Lám... dehát miért nem állíthat? Lássuk az írást, amit a kezembe adtak! Hátha attól okosabb lészen a haragos magyar. Mert igazán haragudtam, amiért épen engem ütött így tarkón a balszerencse. Bár hiszen a méreg csak ártani fog a szépségemnek... Okosabb, ha belenyugszom, amin változtatni úgy sem áll hatalmamban.

Ne röhögj, hanem segíts!... kiáltotta mérgesen, miközben megállt és odavágta a kimosott holmit a fűbe, nem bírok menni is, meg ezt cipelni is. Folyton botlok... ebben a te hosszú kaftánodban. Köpeny az, nem kaftán. Azt mondom, hogy hosszú!... Nem érted? , ... Megint az okosabb enged. Fölszedtem a földhöz vágott nedves holmit és vittem. Eltranszferálom a ruhádat gyere!

Szirmay, ki mindnyájok között nemcsak észre, de tapasztalásra is első vala, rövid fontolgatás után kitalálta az igazságot, s azt így fejezé ki embereinek: Hogy ellenségeink nem tatárok, az bizonyos, s így ki lehetne más, mint Pintye Gregor, kire a körül leskelődő oláhok is vallanak. Pintye Gregor mondá a várnagy, ki okosabb emberek állításai védésében helyezé bölcsességét. Ez valóban az lehet.

Gondolja meg notárius uram, hogy midőn kegyelmed még in incunabulis csecset szopott, mi akkor már itt ezen asztalnál tollat rágtunk, s azért ne legyen a tojás okosabb a tyuknál. Soha nem is fogom kétségbe hozni, hogy főbíró uram régen rágja a tollat.

Délután két óra tájban búcsút vettem Heiszer bácsitól és a többi felette szíves polgároktól. Nem tarthatom vissza erőszakkal, mondotta szemrehányó hangon a mester de meg fogja látni, hogy okosabb lett volna, ha nem erőlteti a dolgot. Némán megráztuk egymás kezét és elváltunk.

Szívesebben aludtam volna künn az Isten szabad ege alatt. Regina viszont makacsul megmaradt amellett, hogy okosabb, ha itt maradunk az ócska filagória fedele alatt, mert itt nem fog nyakunkba szakadni a zápor, amely ma éjjel okvetlenül le fog zuhogni. »Mert ma még nem esett« ismételte talán tizedszer is.