United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !


Az asszony tudniillik néha úgy kicsípte magát hétköznap is, hogy nem volt ránézni. Egy két fordulóra úgy meg tudott szépülni, formásodni, hogy a csárdás csak a fejét csóválgatta , mint a nyaktekercs.

A férfi csüggedt, sötét arczczal bámult rájuk s visszafojtotta a sóhajtását, hogy ne zavarja őket. A jenerál az ágy szegletére ült s ugy összehuzta magát, mintha nem akarná észrevétetni, hogy itt van. Nagy fejéhez mérten aránytalanul kis szemeivel a gyermekek felé pislantott néha s megijedt, amikor egyet nyikorgott sulyos teste alatt az ágy deszkája.

Ily előnyök esnek néha az új katona javára az ó katonával szemben. Tüsszögött Matiász is a por miatt, de közben egész határozottan eljutott gondolataiban odáig, ahova akart. Ez nem volt más, mert más mi is lehetett volna, mint hogy a fiatal katona a holnapi vasárnapon raportra megy és időn túl való kimaradásra engedélyt kér, ha ég-föld összeszakad is. Ez nagy sor.

Ugy általában tudniillik... Én istenem, az, hogy az ember küzd a mindennapi kenyérért, nem ok még arra, hogy hátat fordítson a tisztességnek. Rosszul érzem magam itt. Nincs bennem semmi abból a czinizmusból, a hogy itt felfogják az igazmondást, meg egyéb kellemetlenséget, a mivel az embernek meggyülik néha a baja. Az lenne a természetes, ha be se tenném ide a lábamat.

Ez mulatsága volt Kancsalnak s így nem sokat szabódott, ha mennie kellett valahová; többnyire a vasútra, vagy néha vadászokkal ide oda; azok még szivarral is ellátták s megkinálgatták egy pohár borral. Egyszer egy ilyen fuvarból kocogott hazafelé későn s mégis korán, mert otthon nem várták.

Némelyiknek egy-egy pillanatra leragadtak a szemei, de a másik fölrázta. Negyvennyolcz óra óta nem aludtak. A hadnagy álmosan járta sorba a posztokat, halvány volt a fáradságtól meg a sok vértől. Néha azon vette észre magát, hogy sirni szeretne és sóhajtott. Egy kocsmában mégis összeverődött néhány munkás. Itt csendőr se volt, nem jutott mindenhova.

lehetett fektetni a Jung Kálmán ágyára. A nap mindig szépen sütött és az udvarban is lehetett érezni, hogy a fehér kerítésnek gyantaszaga van és a barna lépcsőn csillogtak a kvarcok, mint száz kicsi gyertya. Hanem a barackfáról, meg az almafáról nagyon hullottak a virágok és néha egészen teleszórták Jung Kálmán ágyát. Már lehullanak a szép virágok mondta Zelma néni egyszer.

Mindenről össze-vissza, egyformán, rendszertelenül, szabadon gondolkoztak mind a ketten s néha alig jutott eszükbe, hogy ujra munkához kezdjenek. A lány azt mondta: Az ülés fárasztó, a beszéd pedig élvezetes. Inkább beszéljünk. Hát a képpel mi lesz? Az is elkészül, csak valamivel lassabban. Nem baj az. Ugy is apámat akarom meglepni vele s neki mindegy, akár ma, akár egy hét mulva kapja meg.

Egy-egy arczot néha megvilágított a fáklya, ha földhöz verték, hogy erőre kapjon, de különben a fenyőrud végén lobogott a szurok s szinte láthatatlan volt az a sok ködember, aki hozta a világosságot.

Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz , mint egy , de igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? Miért éppen engem? Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert ... mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.