United States or Caribbean Netherlands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az éjszaka hűvösebb lett. William egyszerre felkönyökölt a süppedő párnára s jobbjával az ablakok felé mutatott. Lihegve, izgatottan kiáltott a papra: Küldd ki őket, János. Nem akarom, hogy itt legyenek.
De angyalom, mikor ez az egyetlen mód, hogy lássam! Ne féltsen engem; jó tornász vagyok én; a vedret leeresztettem s a kútostorba fogódzom; de ha olyat mond, amitől megfájul a szívem akkor... Hallgasson! ne ijesztgessen engem; még hallani sem akarom az őrültségeit, érti?... Mit akart mondani?
A más szép gondolatai révén, talán kérhetek egy kis helyet könyvtára egyik zugában. Ezt a virágot önnek akartam adni, de most már nem adom. Nem akarok kvittelni önnel. Azt akarom, hogy adósa maradjak. Isten önnel, Monsieur Vidovics. Köszönöm, kisasszony, Isten önnel. S megindult az alsó ház felé. A leány folytatta útját, de pár lépésnyire megállt, s visszanézett.
Ott, a hol van, boldog, vidám, elégedett s teljesen meg van elégedve helyzetével. Beszéltem vele, s a legjobb meggyőződéssel mondhatom ezeket, és kérni akarom, hogy miután nyugodt lehet miatta grófné, ne tegyen tovább semmi lépést keresésére. Hermancet nyugtalansága mellett boszantották e szavak.
Ki ön, kisasszony? A háztulajdonos leánya vagyok, Ketty. Valami ujat izent talán az apja? Nem, azt sem tudja, hogy itt vagyok. Magam akarom önt valamire kérni. Mi az? Fessen le engem. A festő elkényszeredve nézett erre-arra, nem volt biz' itt semmi olyasmi, amivel képet lehetne kezdeni.
Kaczaghatnék ugyan gyenge dühösségeden, de meg akarom mutatni, hogy épen midőn semmi kimélést sem érdemelnél, vagyok engedékeny irántad. Abdul khán kedvese ne legyen azonban szolgálat nélkül; itt földieid közül egy asszony, ez mától fogva rabnőd. Erre hirtelen elfordult, Pióczánét Ilka felé taszítva, és kiment a sátorból.
Tudom, hogy messze van... de ne feledd, hogy én el tudok vándorolni a te messze hazádba is, ha meg akarom kopogtatni lakásod ajtaját, hogy megkérdezzem: ki van itthon? Ezen a tréfásnak látszó fenyegetésen is mosolyognom kellett. Egy pillantás a kis vörös gyönge alakjára, bárkit is azonnal meggyőzött volna róla, hogy a beszédnek nincs semmi magja.
Látni akarom, mondá Sándor, fölfelé indulva a lépcsőn. Látni akarja? mondá Góg Ferencz, megállva és zavartan vakarva orrát. De Sándor tovább sietett, s Góg Ferencz kénytelen volt ismét megindulni. Látni akarja? Valóban nem ajánlom! Marczangoló látvány az érző szívnek. Ismétlem, látni akarom. Hol van szobája? Góg Ferencz nem mert több ellenvetést tenni.
JÁNOS: Azt szeretném látni! Az inasoknak a kopottságoddal nem imponálsz. IDA: Adok tisztát. Menj be a másik szobába! RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló kosztüm van rajta ... IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni akarok a fejével! János és Katica Nagyon szép és vidám asszony.
Mondtam már, hogy ez a ház a tied, felelt Atlasz úr megállva, és én nem félek tőled, de félek a feleségedtől, mert te azt földhöz vágod, a ki őt bántja. Azon legkönnyebben lehet segítni, ha nem bántjátok őt, felelt Sándor elkomorodva. Ki akarja bántani? kiáltott Atlasz úr ijedten. Sűlyedjek el, ha bántani akarom, hiszen azért jöttem most is ide, hogy neki szolgálatot tegyek.
A Nap Szava
Mások Keresik