United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !


Jól tetted, Regina, hogy megmondtad az igazat, válaszoltam hosszas habozás után, nehogy csak egy igével is többet találjak mondani a kelleténél legalább tisztán látjuk, ami történt, bár erre részemről nem volt szükség... Észrevettem, hogy nem érti a választ, de hiszen épen azt akartam. Nem volt? kérdezte halkan. Nem. Tudtad, hogy mit gondolok rólad? Tudtam.

Pedig szerettél; nagyon szerettél; lehettél volna e különben annyira az enyém? De azokkal a mély gyöngédségekkel adósom maradtál, amelyek csak a szerelem hangjaiban vannak. S én olyan eszeveszettül vágytam erre tetőled. Sokszor voltam úgy, hogy már kérni akartalak, mondd utánam; mondd nekem: „édes lelkem uram, édes szerelmes drága uram!" de hátha mosolyogtál volna és mégis hallgattál volna?

Okvetetlen szükséges az? kérdé Dózia oly száraz, majdnem elutasító hangon, hogy Hermance nemcsak meglepetve, de igen kellemetlen hatás alatt viszonzá: Azt hiszem, erre a kérdésre alig kell felelnem s te is meggondolatlanul intézted azt hozzám, mert hiszen tudnod kell, hogy csak az alatt a föltétel alatt maradhatunk barátnők.

Mozdulatlanul ülve maradtam. Künn a barlang előtt hangok törték meg az esteli csendességet. Egy nyers hang valami parancsot adhatott a legénységnek és erre egy másik alázatos hang válaszolt: Dobre, goszpodin Podponutschik!

Veronika végig hallgatván ezt a társalgást, kiváncsian tudakozódott annak részleteiről, mit fivére nagy készséggel adott meg neki. Ez különös, mondá Veronika, és miért nem kérdezősködtél Ernesztinnél ama leányról? Mindnyájan csodálkozva tekintettek a beszélőre. Ernesztinnél? kérdé elfogultan Esztheyné. Hogy jösz erre a gondolatra?

A kurátor méregbe jött, előhuzott egy lázsiás tallért s várta, hogy mit csinál most erre a legátus? Hát a legátus azt csinálta, hogy a mint a curátor a perselybe csusztala a lázsiást, ő meg visszatette a zsebébe a huszast is, az ötöst is, meg a garast is, kivett helyettük egy kongó krajczárt s az cseppenté a kegyelet erszényébe. A hamis bankócsinálók. Ugy biz, a jurátus világ! Hol van az most?

Ezen egy okból a rendíthetlen Bagosy, sőt maga a tüzes Szodoray is készek lettek volna alkudozásba lépni az ellenséggel, hogy az utóbbit erre főkép Ilka sorsa határozá, felesleges megjegyezni.

Sok ám a piaci légy, dünynyögte a csárdás, de nem merte hangosan mondani. Csak figyelte azután, erre ugyan ráért, hogy ácsorog az asszony estefelé a csárda előtt és elnéz a messzeségbe, ahol pedig nem igen volt egyéb látnivaló, mint egy egy kútgém. Arra sandított a csárdás is titokban. Még a tenyerét is a szeme elé tolta ellenzőnek, hátha úgy jobban látna.

Éhes lévén, rögtön a falatozás mesterségéhez fogott. „Da gegensz czausz schlófe, der wird ihna szagn: „ja ja mir vernsz so szégnund wird drausz szein a groszszer Schmirkasreplikázik a német. Tolnay uram erre nem szólt semmit, de jól megjegyzé a hallottakat. Másnap gálában beállit Ferenczhez s előadja az előadandókat.

Ugy látszik, hogy sikerrel dolgoznak, erre vallott a prémes téli kabát, drága ruha s a gyürüi, a melyek az ő osztályában első utmutatói annak, hogy valaki szegény emberből gazdagra változott. Az asszonynak komoly fekete ruhája volt, de jól megszabva és fényes atlaszbetéttel a mellén, a melyre végig feküdt a nyakából lecsüngő arany óraláncz.