United States or Egypt ? Vote for the TOP Country of the Week !


Fizet is, nagyúri bőkezűséggel, nem alkudozva, csak az előlegeket vonva le az utolsó krajczárig, és előkelő könnyedséggel, nyugtatványt sem kívánva, csak arra ügyelve, hogy a fizetés a plébános és az egész család jelenlétében történjék s esetleg legyen kire hivatkozni, ha a festő el akarná tagadni a pénz fölvételét.

Van rettenetesebb alak, mint az a leány, akinek az esze nem közönséges?! A lánynak csak annyi esze legyen, hogy értse a módját, miképpen lehet főkötő alá kerülnie. Ha több esze van, az baj. Olyan, mintha az orra nagyobb a rendesnél. Mennyit fog ez beszélni, barátom, ha egyszer a nyakába varrják valami boldogtalan csokoládé-amateurnek!

Unokahúgom készpénzzel fizette ki az egész vételárat s az uradalmat nevére telekkönyveztette. Legyen szerencsém ebédre, mondá Atlasz úr. Góg Ferencz el volt ragadtatva a megtiszteltetéstől s fölkelve székéről, a híres kaucsuk-emberhez méltó vonaglásokkal fejezte ki háláját.

Csere útján pedig nehezebb volt egyhez-máshoz hozzájutni, mint pénzzel vásárolni, mert a pénz csak később kezdett szerepelni az emberek között. Amint kifejlődött a közlekedés, egymástól messze lakó emberek és népek is összejöttek egymással. Ha megismerték egymás dolgait és ha jóknak találták azokat, akkor rajta voltak, hogy maguknak is legyen olyan holmijuk. Hogy lehetett azonban ezt elérni?

A szegény fiatal embert pedig lázassá tette a sok beszéd, egyszerre megrémüli, mikor már a leány a küszöbre tette a lábát, utána rohant s megfogva a kezét, visszahuzta. Vagy maradjon, de aztán legyen készen mindenre. Szegények leszünk, kinevetnek, megvetnek. Karjaiba fogta, a leány mosolyogva sírt a vállára hajolva.

Notarius uram, vége legyen a calumniának, mondtam, elég dicsőséget aratott már a bölcs magistrátus, és egyes civisek is participálhatnak abban; így tehát annál maradunk, hogy Piócza Kristóf borbély és chirurgus Pintye Gregort borotválás közben lenyakazza. Mondá Stiffelbauer félig fölállva és mentéje prémét egészen hátra vetve. Lenyakazza.

Öt órakor már az egész tábor fenn volt. A konyhákon főtt a kávé, az emberek egy a táboron keresztül folyó, elég vizű érben mosdáshoz láttak. A naposok parancsot hoztak, hogy fél hétre mindenki legyen készen, mert lehet, hogy ezt a táborhelyet a divizió egy része el fogja hagyni. Úgy is volt.

Anzelmus atya diadalmasan dörögte oda: Egyebekben pedig indítványozom, tiltsuk meg János testvérünknek, hogy a zárda falain belül tartózkodjék, nehogy végeszakadatlan összeütközéseknek és botrányoknak legyen okozójává. Ekkor az asztal végén felállott fráter Lőrinc és mosolygós, kövér, piros-pozsgás arcát jámborul a gvárdián felé fordította.

És unokaöccse, Véglyessy István? Azzal majd elbánok én! Még a hire se fog hozzátok jutni! Erre számíthatsz! viszonzá vészt jósló hangon. Minden úgy legyen! Dolgozni, ernyedetlenül kutatni fogok, míg csak a nagy titkot meg nem találtam! A díj nagyon is nagy, nagyon is méltó reá! kiáltá mámoros elragadtatással. Ez az igazi hang.

Sehogy sem tudom lerázni a nyakunkról, pedig gondolhatja, Kedves Atyám, hogy nem vagyok valami gyöngéd vele szemben. A szép szót nem akarja megérteni, a gorombaságra vígan szalutál. S el kell szenvednem, hogy a szinháztól hazáig folyton a sarkunkban legyen. De ebbe itt bele kell nyugodni. Berényben a szinésznők akkora kisérettel járnak az utcán, amilyennel a gerolsteini nagyhercegnő.