United States or India ? Vote for the TOP Country of the Week !
Foglaljon helyet és mindenekelőtt hallgassa meg mentségemet arra nézve, hogy a fővárosban tartózkodásának egy részét igénybe veszem, holott tudom, hogy csak ügyei tartóztatják itt. Nincs arra szükség, grófné, tudja, hogy mindig és mindenben parancsára állok.
Hermance röviden elmondá, hogy tegnap este Béla beszélt egy nőalakról, kit futni látott végig az utczán, s ki abba a bérkocsiba ugrott, melyről ő leszállt az utcza sarkán. Emlékszem, tehát az volt az a fiatal leány, kiről a grófné beszél? Az! Tegnapelőtt este hagyta el a palotát s azóta semmi nyoma. De hát miért ment el innét titokban? Nem tudom.
Megvallom, hogy nem tudom, mit gondoljak, mert a ki igaz uton jár, az nem titkolódzik! Kérem, grófné, beszéljen Obrennéval, mondá oly szokatlan élénkséggel Jakab, mi nála ritkaság volt, s mi már az egész társalgás alatt föltünt Esztheynének, ki koronkint meglepetve, s kutató szemekkel vizsgálta. Megkisértem, de nem hiszem, hogy a vele való találkozás valami eredményre vezetne.
A megérkező vonatról azonban csak Eveline grófné szállt le, minden kiséret nélkül. Szemei vörösek voltak és igen szomorúnak látszott. Baj van? kiáltott ijedten Atlasz úr. Hol van a gróf? Hol vannak a grófi gyerekek, az én unokáim? Egyedül jöttem, nincs semmi baj, felelt gyorsan Eveline. Siessünk, üljünk a hintóba, ne bámuljanak rám az emberek.
Most Obrenné még jobban csodálkozott, mint előbb, s nem tudva eltalálni, mit ért a grófné a «kezükre járok» kijelentése alatt, habozva, majdnem halkan mondá: Hogy mi czélja van bátyámnak Dóziával, nem tudom, de nem tagadom, hogy ő küldött engem méltóságodhoz akkor, mikor először szerencsés voltam fölkeresni.
Fölhasználta szorongatott helyzetemet és terve sikerült; jól számítottak mind a hárman, s úgy engem, mint a leánykát kelepczéjükbe csalták s most... Álljunk meg itt, grófné! kiáltott föl Obrenné szájaszéléig elsápadva. Mindenekelőtt azt szeretném tudni, kiket ért hármunk alatt?
A grófné megmondta a kocsisnak az utczát, melyben az Eszthey-palota állt, de meghagyta neki, hogy az utcza végén álljon meg, nem akarván a palota kapuja elé hajtatni. Midőn Hermance és Dózia kiléptek Obrenné fogadóterméből, gyorsan fölnyilt annak egyik mellékajtaja s mintegy tizennyolcz éves, magas, erőteljes leány dugta ki fejét rajta. Nem sikerült, mondá boszús hangon Obrenné. Hova mennek?
Nem beszéltem velük róla, de Eszthey nem mutatja magát sehol. A grófné úgy tesz, mintha őt nem érintené. Az a szegény asszony valóban szánalomraméltó azzal a férjjel. Még sokáig beszéltek Holcsi és nővérei ügyéről, s Enyingi a legrosszabb kedvben hagyta el barátját, kin látta, hogy gondolatai folyton Dóziánál vannak...
Megjelenése előkelő, vonásai finomak és nemesek s a gyönyörű szempárban most komoly, majdnem megrovó kifejezés ült. Hivatott, grófné, mondá hideg, ünnepies hangon, s kissé meghajtá magát, azután merev mozdulatlansággal állt helyén. Tehát megtudtad, ki vagyok, kezdé elmosolyodva Hermance. Ülj ide mellém, s beszélgessünk a történtekről és a jövőről. Nekem nincs mondanivalóm.
Komor, megrovó, de kissé bizonytalan hangon voltak e szavak kiejtve, s a grófné gyors pillantással mérte őt végig, kinek öreg, ránczos arczát e tekintetre sötét szégyenpír borítá. Elment az eszed? kérdé azután tőle meglepetve. Így nem szokás rendez-vousra menni. Azonkívül tudod, hogy férjemet szeretem. Azt nem mondtam s nem is úgy értettem, de mire való ez az álruha?
A Nap Szava
Mások Keresik