United States or Spain ? Vote for the TOP Country of the Week !


Aztat kérdezd meg ezektől ni! Megvetéssel mutatott a nőkre: ezek a bajod! fejezte be röviden, mire Nusika újabb síróversbe kezdett. Lencsi inama volt még a legnyugodtabb, vagy csak úgy mutatta. Ő is halvány volt és hadarva beszélt. Majd én elmondom, mi történt, úgyis szükségünk lesz magára, Bogáti.

Bele kötsz a legjobb barátodba, csak azért, hogy elmondják neki: megverekedett, nem tudom kiért, mindig megverekszik valami semmiért! Ha esik az eső, szalmakalapot téssz föl, ha a szél, fütyölsz és azt mondod, hogy segítesz neki. Okos ember vagy. Látod, már utánad jött! Azért akart behajtani minden kapuba, hogy okvetetlenül megtaláljon. Én, én nem ilyen vagyok; katona vagyok.

Semmi, rosszul aludtam, kellemetlen álmaim voltak. Pedig én is kellemetlent akarok mondani, folytatta mosolyogva Eszthey. Jobban meg kellene válogatnod a házban lakó személyzetet! Éjjel ki és bejárnak a palotából. Tegnap éjfélkor távozott innét valaki, midőn hazajöttem. Éjfélkor? kérdé visszafojtott lélekzettel Hermance, s keze, mely a teás csészét tartá, reszketett.

Látja mondta a gazda csak ez a portéka is, amit most ez az embör visz, tizenkét forint ára. A hajó mög lent a víz alatt. Mikor bírják fölvonni, nem tudom, Mi károm lössz, azt se tudom. Háromszáz forint-e vagy négyszáz? Úgy löhet, ötszáz. A víz alá nem láthatunk. Én mégcsak ki se mék a partra, mert még nézni se szeretöm. Hát ez szomorú dolog. Hallgattunk. Hát látja mondta megint ez nem elégtétel.

Szüleimet alig egy év lefolyása alatt vesztettem el s árván, szegényen, zsenge korban maradtam vissza a földön, pártfogó nélkül és keményen kellett küzdenem a létért! Oh, én tudom méltányolni a mások baját.

Nem én találtam ki, hanem Leonardo da Vinci írta méltatlankodott a fráter és az Atyaúristen feje és válla közé nagy csomó ultramarint sülyesztett a vakolatba. Látja, mily könnyű dolog egy Leonardo-képet előállítani. A hallgatók bámulatot kifejező arccal a szónok felé tekintenek. Igy állunk Carissime a legnagyobb festői lángelmével.

Szerencsétlen Sándorunk nem azt vette el, a kit gondolt, azaz helyesebben kifejezve, nem olyant vett el, a milyent gondolt, s önnek atyai kötelessége, fölnyitni szemét szegény elámított fiának. Én is azt mondom, tevé hozzá Manó, fölkelve a pamlagról. Csalók iránt nem tartozunk semmi kimélettel, mondá Eveline grófné. Föl kell nyitni Sándor szemeit.

Ma pedig a szinházban voltunk s mikor onnan haza jöttünk, Mira egy szót se szólt, csak bebujt az ágyába. A téáját is ott itta meg s csak nézett ránk, mint egy kis macska. Nem írsz a papának? kérdeztem tőle. Nem, felelt angol hidegvérrel s a másik percben már aludt. Így tehát, Kedves Atyám, az én levelemmel kell megelégednie, az elkényeztetett kis majom helyesirási hibái helyett.

Ez már sokkal több, mint amit együgyű jóhiszeműségemmel, gyáva megrökönyödésemmel és meggondolatlan hevességemmel kiérdemeltem. Tehát vége is van a kellemetlenségeknek. Holnap jön a kimagyarázkodás és én is, meg a feleségem is jót nevetünk a sikerületlen kalandon.

Regina közelebb lépett a forrás medencéjéhez és bólintott. Ismerem ezt a helyet, mondotta valamivel élénkebben, miközben vizsgatekintettel körülnézett és kendőjét ledobta a fűbe, sokszor voltam itt a nagy Reginával. Még egy Regina? Igen, a nagy Regina. Ketten voltunk. Ő volt a nagy, én voltam a kicsi. A gazdám leánya volt ez a nagy Regina és zongorázni is tudott.