United States or Uruguay ? Vote for the TOP Country of the Week !


Én nem vagyok olyan tanulékony, mint ez itt. Édes. édes, édes! búgta a férfi boldogan. Hozzám ne nyúlj! Hisz minden szavad féltés, minden mozdulatod féltés. Utállak, gyűlöllek. Nem, te szeretsz, csak nem bírod mondani. Hogy áldom azt az asszonyt, meg a levelét! Neki köszönhetem, hogy a szerelmedet érzem.

Hát egymás iránt, hogy viselik magokat? Vettél észre valamit? Hogy vettem volna észre valamit, mikor soha sem látom őket együtt? Soha sem látod együtt? Hát az ebédnél? Gyöngélkedtem és mindig a szobába hozattam az ebédet. És ők nem jöttek ide, hogy neked társaságod legyen és ne und halálra magadat? Nem untam magamat, ablakomból mindig elég mulatságom volt a majorsággal.

Nem tudtam megállani, hogy el ne nevessem magam. Csak nem haragszol erre az ügyes fiúra? Útálatos... ismételte megvetéssel a leány. Elfintorította orrát és haragjában kiköpött maga elé a földre. Dehogy is! Van ennek esze. Van... Hazug ganef! Egy szó sem igaz abból, amit mondott. Baj az? Szemtelen hazug... Szerettem volna szembe köpni! Ezt az ügyes fiút? Ezt. Huh, be mérges valaki!

Kérem, Kardos úr, ne mulattasson bennünket regékkel, minek nincs más czélja, mint hogy barátnőmet fölizgassák. Remélem, nem azzal a szándékkal jött ide. Isten mentsen, de jól esik a multról beszélnem. Kedves emlékeim vannak ahhoz fűzve s nem tudtam, hogy Dózia kisasszony előtt ismeretlen az, viszonzá hangjában élénk sajnálkozást fejezve ki a mérnök.

Gyorsan pislogott, hogy ne sirjon s csak egy-egy szóval válaszolt a kérdésekre. Legjobban szerette volna, ha nem háborgatják. Hát eltemettétek? kérdezte az egyik munkás. El. Ott volt a zsandár is? Ott. Nem vágtad agyon? A fiatal ember csak intett a fejével, hogy: nem. A másik mosolyogva méregette végig a szemével s mutatni akarta, hogy kevésre becsüli. Én leütöttem volna az öklömmel.

A városban nem volt ismeretségem, szólt közbe az özvegy, nem volt semmi mulatságom. Régi ismerőseim nagyon szegények hozzám és irigykednek rám. Igyekezni fogunk, hogy nagyságod boldognak érezze magát körünkben, mondá Atlasz úr. Ha a gazdag emberek nem támogatják egymást, akkor ne csodálkozzanak, hogy a szegények közéjök tolakodnak és egyenlőknek képzelik magokat.

Lencsi mama elszörnyedt: De papa, az istenért! Rólam teszel fel ilyen csúnyaságot? Hírtelen sírva fakadt. Az öreg megszeppent. Nagy tiszteletben tartotta a feleségét s most maga is érezte, hogy megsértette. Lencsi ne sírjad; nem hiszem, nem mondom; de hogy tud ez akkor mégis megtalálni valamit, ahol nem is volt? Az már az én gondom, replikázott Bogáti.

Az ebéd finom borai élénkítették a képzelődésünket; azt hiszem, senki sem volt köztünk, aki előre is ne irigyelte volna házigazdánkat az ő Zulejkája miatt.

Tudtam, mikor még oda fönn voltam. Azt mondta, neki biztos játéka van a börzén, mert képviselő lévén, előre tudja a politikai változásokat. De nagyon megkért, hogy ne szóljak neked. Meg akart lepni téged, mikor majd legalább egy milliója lesz. Ugyan csak meglepett engem! sóhajtott Atlasz úr elkeseredve. Azt gondoltam, vele már mindent rendbe hoztam, s itt van, újra kezdi a bolondját.

Szegény Regina baja azzal nem lett volna kisebb, hogy egy féleszű ember bestialitásának esett áldozatul. Ennélfogva biz én nem fáradok vele, hogy eltemessem. Elég lesz, ha útnak indítom innen, ne ütközzék a leány szemébe, ha fölébred, a transzferálást végezze el a víz. A patak itt elég mély és elég sebes, majd eltranszferálja valamerre, ahová akarja, mi gondom ?