United States or Botswana ? Vote for the TOP Country of the Week !
És nagyon boldognak érezem magamat, hogy kimondhattam, mert ezzel a vallomással akarok vezekelni és ezzel akarom magamat érdemessé tenni a bocsánatodra... Borzasztó rosszul kezdtem magamat érezni... Elszoktam minden hasonló beszédtől s meghökkentett a leány szemeiből előtörő köny is, mely lassan pergett végig vérvörösre tüzesedett arcán és hullott kicsiny kezefejére, anélkül hogy érezte volna...
Azt akarom, hogy ti is úgy örüljetek menyeteknek, mint én a feleségemnek, mert az én boldogságom csak akkor lesz teljes. Mégis csak jó fiú ez a Sándor, mondá az öreg asszonyság elérzékenyülve. Mondd hát, anyám, igaz lelkedre, folytatá Sándor hirtelen hozzá fordulva, nem tenne téged boldoggá, ha boldognak látnád fiadat?
Különben azt senkitől sem lehet tanulni. De az ember mégis elmegy. Ugye? Ugye? Az ember azt mondja, itt nem lehet boldognak lenni. Ugyan biztosan tudja, hogy sehol sem lehet. Azért mégis elmegy. Akarsz itt festeni az udvarban? Jó hely. Van egy libánk is, melyet tanítunk ifjabb Novoszád Ferenccel. Persze, hogy idejövök. Ide, ide.
És boldognak érzi jelenleg magát? Nagyon! Azt hiszem falun születtem, mert a szabad természet az, melyet mindenekfölött szeretek. Nem tudja, hol született? Nem! viszonzá lehorgasztott fejjel Dózia, s hangja egyszerre szomorúra változott, mi oly különös volt az eddigi, majdnem ujjongva kiejtett örömteljes szavak után.
A leány most már a feje alá huzta a fiu karját s kipirulva, a szemeit is lehunyva hallgatta. A fiu meleg lehellete mintha életet adott volna bele. Gyönge szive rendkivüli erővel küldte szét a lábaiba, karjaiba a vért, egyszerre nagyon egészségesnek és boldognak érezte magát. Aztán nagy elbágyadás következett, vértelen, fehér lett az arcza, a keze s csak suttogni tudott.
Egyáltalában oly kedves, előzékeny volt Dóziához, úgy az ügyvéd, mint gyámleánya, hogy az teljes szívből igazat mondott, midőn azt állítá, hogy boldognak érzi magát.
Lándsa barátom arczán és ő nagysága, mélyen tisztelt házi asszonyunk szemében úgy olvasom, hogy ez életben már találkoztak, bizonyosan a főúri körökben, melyeknek mindketten méltó díszei valának. Oh mily édes, a régi jó ismerősök találkozása! Oh mily boldognak magasztalom magamat, hogy szerény közvetítője lehettem ily édes találkozásnak!
Úgy vette ki az ifjú beszédéből, hogy helyesli azt, a mit Dózia tett; s az ő pártjára állt, sőt tanácsokat ad neki, mit és mit ne tegyen miatta. Ez igazán különös volt, s végére akart járni okának, mert Enyingi titkolódzása jutott eszébe. Tehát boldognak és helyén valónak találta őt? kérdé mosolyt erőltetve ajkára. Tökéletesen!
A Nap Szava
Mások Keresik