United States or Sierra Leone ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hanem ebéd végével előszólitja a sublégátust. Hozd el a gazdád hosszuszáruját. A fiu teljesité a parancsot. Na, domine, tessék rágyujtani; te meg, fiu, tartsd neki a pipát. A legátus nem látta jónak ellene szegülni. Na, most tessék sétálni. A legátusok sétáltak. Most már kérdem: hová megy, domine? A vendégek nevették a szegény diák zavarát. De kérem, báró úr.... Semmi kérelem, hová megy?

A kutyák majd megették; ott hörögtek, vicsorogtak körülötte, amíg szorongó káromkodására valami rekedt hang el nem parancsolta őket onnan. Ki maga? kérdezte a jegyző meglepetve. Én itt a bakter vagyok, kérem alássan. Hol: itt?! Én nem ösmerem magát. Itt a Galagonyás majorban; itt vagyok én a bakter. És ösmerem ám a téns jegyző urat.

Azt mondta, hogy még ez se jutott az eszébe, az se, ilyen hajszában az ember mindent elfelejt... A vén fiu pedig nyögött mellette: A mama, a mama... A szanatóriumban szomoru csend fogadta őket. Mikor az öregasszony szobájához értek, éppen kifelé jött a tanár. Már késő kérem. Meghalt. Az öregebb testvér neki vágta magát az ajtónak... Lihegett a melle s ordítani kezdett mint egy nagy állat.

KATICA: Tudom ... az csak a Jenőkének fáj ... JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna az ön rovásán ... JÁNOS: Igen ... Kata ... ne nevessen! Tudja meg, hogy Riza lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha erkölcsei ... KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én léha erkölcseim ... mondja: miért sérteget engem? KATICA: Pardon! Kicsit elrontja a maga erkölcsét ...

Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi történt tegnap? Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel. Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze felvidékre akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva. Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen. Szeretnék meghalni! Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek!

Az ország büszkesége, az európai hirü művész, a magyar faj halhatatlan géniusza ... Oh kérem, kérem dadogott Dömötör ez tulzás ... én voltaképpen ... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjában véve, bizony úristen, ők nem hibásak. Dömötör izgatottan nyalogatta ajkait és hatalmas öklével verejtékező homlokát ütögette. Ami igaz, az igaz, csakhogy ...

Sőt, kérem mondta s a szaván hallottam, hogy mosolyog én érvényesítem is az elveimet az üzletben, csak hogy hát, kérem, módjával. Mert ugy áll a dolog, hogy tönkrementem s az apósom adta a pénzt, a mivel itt társ lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy lesz mellém valami üzleti szellemet keresni, mert hogy én nem vagyok arra való ember, hogy megállják a magam lábán.

Fenn az atelierben egy festő lakik, az bizony nagyon szegény ember. Beteges is, sokszor hetekig fekszik, nem tud dolgozni sem... Menjen fel s mondja meg neki, hogy holnap reggelre költözzék ki. Az asszony megijedt. Én mondjam neki? Maga hát. Én nem, kérem. Miért, talán nagyon mérges ember. Nem, dehogy, de félek... Mitől?

Most már érteni lehet azt a hatalmas, erőteljes stylust! Ilyenre csak hölgyek képesek! Bemutatják őket névszerint. Valószinüleg csupa irói pseudonymok. És azok mindfüggetlenek“? Tökéletesen függetlenek! És republikánusok is? De még igazán azok! No ez már örvendetes előhaladás! Hát én választási kérdésben jöttem ide, kérem, missis! Csak tessék választani! szól nyájasan a madamele directeur“.

Este felé, mikor már a legények kiverték a „hét sor port“ s elkezdték dalolni a Kerekes András nótáját, a háziasszony bekopogtat hozzám, s nagy óvatosan körültekintve a szobában, ha nincs-e más is jelen? belép, odajön hozzám és térdre esik előttem. Kérem asszonyom, parancsoljon, mi kivánsága van? keljen fel.