Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 5.
E sajátságos tárgy felől interpellálta gróf Berzy háziorvosát, a tudós doktor Pipitért. Doktor Pipitér azt felelte rá, hogy „lehet“. Magyarázza meg azt nekem, kérem.
A Róza akart a szobaurnál festeni tanulni és azt gondolta, hogy hozzá fog férjhez menni. És még valamiért. De azt nem illik mondani. Nem illik? Édes Zelma néni, kérem, kérem mondja meg. Nem. Azt nem lehet, kezét csókolom. Azt nem illik. Zelma néni nem akarta megmondani és aztán elváltak.
Egy óra előtt még mind megvoltunk, harsogta munka közben az óriás merthogy alighanem nagyon szeret minket az atyaisten ő szent felsége... bumm! vakapád... ezt a nyavalyást elhibáztam... Csak a finom Schultz hadnagy úr került hátra az este... Schnellfeuer, emberek. Megsebesült? Nem a! Katarinája lett. Mi az, kérem? Vérhas. Hajaj...
Igen és nem, mondá folytonos zavarral Eszthey. Eleinte sokat fáradtam föltalálásán, de hasztalan volt minden, később már elfelejtettem s most egy éve lehet annak, hogy... Beszéljen, kérem, egészen őszintén. Az ügyvéd olyan, mint az orvos, ki csak úgy segíthet a bajon, ha annak minden részletét ismeri. Igaza van, mondá gyors elhatározással a gróf. Tehát kezdjük előlről.
A mint belépett az ajtón, már idegessé lett a nagytekintetü férfiú s meg se hallgatta a hebegését. Nem lehet kérem, a mi üzletünk nem előlegekre van építve. A nélkül nem dolgozhatom... Szomorú, de nem tehetünk róla. Sóhajtva ment haza, egyszerre eloszlott még az a kis önérzete is, a mit eddig olyan féltékenyen ápolt.
Ez pedig gyalázat, kérem mert... Elég az ahhoz kérem, hogy gyalázat s én igen nagyon pirulva végzem a levelezést ebben a boltban, a mi az enyém is és a miben az én nevemben is folyik ez a engedelmet kérek rongykereskedés. Hallottam, hogy fölállott. Recsegett a czipője is, meg a padló is lába alatt.
Hja hiába, itt még nem fejlett ki annyira a művészet, mint a fővárosban. Óh kérem, én nem a fővárosból jöttem ide, hanem a jószágomról. Igen? csodálkozik L. tanár. No, ez ugyan sok klavirt stimmelhetett életében, hogy még jószágot is vehetett belőle. Aztán mindig a jószágán tetszik tartózkodni? Nem biz én, felelt a szép szakállú, többnyire utazom. Most jövök Algirból.
Erre felelhetett volna Oroszlay, de nem akarta nagyon mélyen beavatni titkába a detektivet, s mondá: Szedje össze, kérem, minden ügyességét és hozzon hírt nekem Dóziáról. Nem volna a legjobb, ha elutaznék ismét Genfbe? De ha már nincsenek ott a hölgyek. Talán a szállodában tudnák, hová és merre vették útjokat.
Őrmester úr Varga eközben még mindig megütközve figyelte a távolságban visszafelé bukdácsoló apró pontokat, azután szinte elkeseredve fordult hozzám, s hatalmas ökleivel ismét elkezdte döngetni az árok puha földjét. Hátrálnak, kérem... hátrálnak, a fene egye meg őket, ebben nem lehet kétség! Itt hagynak és nekünk nem szabad utánuk mennünk.
Az intézetből... De mondja meg, kérem, hol és kinél vagyok e házban? Nem tudja, hol van? kérdé bámulva Ernesztine. Hát nem ismeri a grófnét? Hallottam, hogy úgy nevezte úrnőjét, kit én évek óta ismerek, de nem tartottam annak. Eszthey grófné házában van, kivel ide jött, de hát kicsoda ön? Szükséges azt magának tudni?
A Nap Szava
Mások Keresik