United States or Cabo Verde ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azt kell hinnem, hogy az ő sajátja lehet, ő veszítette el, mert pár órát itt töltött a palotában, az Ernesztine szobája mellett levő szobában volt elhelyezve. Titokban? Természetesen. Kénytelen voltam őt idehozni, mert ott, a hol addig volt, nem akarták tovább megtürni. Másnapra az volt a tervem, hogy keresek neki biztos helyet, hol otthont talál. De ő megszökött s elfutott a palotából. Miért?
Veronika nem felelt, gyorsan sietett előre, Ernesztine alig birta követni. Midőn a kocsi-állomáshoz értek. Veronika besegíté az öreg komornát s a kocsisnak mondá: A Sacré-Coeurbe. Ernesztine elámulva ült mellette. Hova mondta a kocsisnak, hogy menjünk? kérdé, azt hivén, hogy nem jól hallott.
Nem tudom, mit gondoljak, Ernesztine s majdnem azt kell hinnem, tekintve ellenszenvedet iránta, hogy segédkezet nyujtottál neki a távozáshoz, kiáltott föl bosszusan Hermance, mialatt kiugrott ágyából s öltözni kezdett. A komorna egykedvüen vonta föl sovány vállait s mondá: Ezt a bizalmatlanságot nem érdemlem meg, különösen ily jött-ment miatt... Hallgass!
Te nem tudod, ki az a leány, valamint azt sem képzeled, mily keserüséget okoz nekem távozása! Ernesztine a legnagyobb bámulattal tekintett rá.
Az intézetből... De mondja meg, kérem, hol és kinél vagyok e házban? Nem tudja, hol van? kérdé bámulva Ernesztine. Hát nem ismeri a grófnét? Hallottam, hogy úgy nevezte úrnőjét, kit én évek óta ismerek, de nem tartottam annak. Eszthey grófné házában van, kivel ide jött, de hát kicsoda ön? Szükséges azt magának tudni?
Elfojtá bánatát, mindenütt jókedvvel jelent meg, sőt még hű cselédje, Ernesztine, ki egykor dajkája volt, később komornája, sem látta soha búslakodni úrnőjét, s csak a néma éjszakák voltak tanui könyeinek, lemondásának.
Valószinüleg mélyen elaludtam és nem vettem észre távozását, mondá bűnbánóan Ernesztine. Azonban mondhatom, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy így távozzék egy ismeretlen házból, hol soha meg nem fordult, nem ismerte a helyiségeket, és neki mert menni rossz szándékának és a mi a legkülönösebb, hogy az sikerült is neki. Most keresnem kell, de hol és merre?
Kérdésedre nem felelhetek, Ernesztine, csak annyit mondok, hogy midőn koronként távoztam hazulról, úgy mint ma is, őt látogattam meg, kiről kiskora óta gondoskodom. Ezt most legalább tudom. Sok nyugtalanságot okozott nekem gyakori távozása, grófné, s köszönöm, hogy megmondta. Nem volt arra ok, viszonzá mosolyogva Hermance.
Húzd föl a sárczipőm s add ide az esernyőm. Ernesztine szó nélkül engedelmeskedett, mialatt kipillantott az ablakon, melyen át az égen sötét felhőket lehetett látni, mik vihar közeledtét jelenték. Hermance grófné készen volt s kezébe vette az esernyőt és indult az ajtó felé. Mit mondjak, ha a gróf haza jönne? kérdé Ernesztine. A mit akarsz... Mondd, hogy sétálni mentem. Ilyen időben?
Ernesztine, a kalapomat. Itt van a kezemben, de ujra kérem, ne menjen grófné. Miért fecsérled a szavakat? Minden hónapnak ezen a napján felöltözöm, úgy mint ma. Télen fekete szőrruhába, szürke nyúlprémes bundába, s a kalappal, melyet négy forintért vettél számomra a Kerepesi-úton. Keztyűim kopottak, a lábamon sárczipők.
A Nap Szava
Mások Keresik