United States or Slovenia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sándor! sikoltott Klára rémülten és erősen megragadva kezét, mélyen szemébe tekintett. Megőrültél? Tagadod, hogy egykor jegyesed volt? kérdé Sándor felelet helyett. Miért tagadnám? Nem tagadom, felelt Klára, leküzdve felindulását, nyugodt hangon. Honnan tudod, hogy az volt? Mindegy, akárhonnan tudom. Abból a forrásból többet is tudok.
Oly nehéz helyzetben volt, hogy nem tudta kitalálni, mit tegyen, s azért még egyszer ujra kezdte vallatását, még pedig az előbbinél kissé szigorúbb hangon. Látod, Dózia, mily következései vannak szándékolt távozásodnak, s meg lehetsz győződve, hogy magad sem tudod, mi vár a jövőben rád! Azért beszélj. Valld be bűnödet, mondd el, miért és hova akartál menni.
Ugyanazon az úton megyünk, amelyen előttünk azok mentek... Tudom. Tessék? Tudom, hogy azon megyünk... ne maradozz. Tudod és mégis a torkukba akarsz futni? Nem akarok. Már pedig ezen a nyomon egyenesen torkukba szaladunk. Van még valami locsogni valód?... riasztott rám bosszusan a vörös, miközben ismét hátat fordított és még gyorsabban szedegette előre lábait, mint eddig.
Lehet... De nem tudod eléggé, különben jobban sietnél. Ennél sebesebben már csak a gyorsvonat megy... A leány fejcsóválva vetett egy pillantást hatalmas csizmáimra. Kár volt elcserélni cipőidet ezekkel a nehéz Stieflikkel, amikben alig tudsz menni.
A két hölgy egyesített ereje foganatlanná tevék a khánfi erőszakát, s nem sokára emberek hallatszának közeledni, min Abdul elcsodálkozott, mert ő még a herélteket is eltávoztatá, elbocsájtá a leánykát, s azon pillanatban lépett elő apja néhány kisérőkkel. Fiam! kiáltá haragosan az öreg, te itt idegen hölgyekkel mulatsz, midőn már tudod, hogy császári jegyesed van.
Góg Ferencz barátunk, a ki, mint tudod, igen élelmes, furfangos, éles szemű, vizsla orrú úri ember, de a mellett családunknak nagy tisztelője és hűséges barátja Száz esztendeig éljen, szólt közbe Atlasz úr. Erről a kifejezésről leszokhatnál, mondá Manó rosszalólag, mindjárt rád ismernek, hogy zsidó vagy. Hogy tehát Góg Ferenczre térjünk, ez a jeles férfiú már egy éve kutatja Lándsa Jenő nyomát.
Nézd: ezek a fiatal, vékonylevelü ágak, mind külön himbáló vonal. Nincs még lomb. Minden fűszál látszik. Nincs még gyep. Ezt csak rajzolni lehet. Vagy még azt se. Tudod mit gondoltam, mikor a Jánoshegyről néztük a hajnalt? A tavaszt tulajdonképen csak modellálni lehetne. Annyira egy anyagból van. Nem érted? Fa, kő, felhő egyugyanabból a szines tavaszpárából van kimodellálva.
„Tudod édesem, hogy én nagyon szeretek minden sportot, de kivált a vadászatért rajongok, amelynek a gyönyöreit az uram fedeztette föl velem. Még pedig megvallom, egy kissé a megsértett önérzet, amely majdhogynem daccá fajúlt, volt oka annak az elhatározásomnak, hogy „vadász" leszek.
A mikor az öreg doktor megirta a reczeptet s adott egy csomó utasítást és a többit az Istenre bizta mosolygott és kicsufolta magában az öreget: Ilyen öreg lettél s mégsem tudod, hogy ez mind nem segít. Nem szégyenled magad? gondolta s szeretett volna a szemébe kaczagni. Vén ostoba! mondta, amikor becsapta mögötte az ajtót s komikusnak találta a lovát, kocsiját, minden tudományát.
De csak láttad, Regina, hogy ott mi van? firtattam tovább a dolgot. Láttam. No, és?... Meg is tapogattam... Úgy? Igen, úgy... Mindent megtapogattam a kezemmel. A falakat, a kormot, a hamut, a sok üszköt mindent. Igy hát tudod... Igen, tudom, hangzott ismét a közömbös válasz tudom, mert mondom, mindent megtapogattam... még az elgörbült kapcsolóvasakat is, amelyek kilógnak a falakból.
A Nap Szava
Mások Keresik