United States or New Zealand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy időre még elég maradt a pénzből, melyet az apja gyöngeségétől kicsikart jószágrészre fölvett, s nemcsak Atlasz úrnak mondta, hanem maga is meg volt győződve arról, hogy csak akarnia kell s a fővárosban nemsokára oly fényes házasságot köthet, mely egyszer mindenkorra úrrá teszi. Manó elútazása után egyhangú, szomorú napok következtek az Atlasz-kastélyban.
Rémülten lökdöste be az üvegketreczbe a kisebbik fia. Mig maga előtt taszigálta, azt mondta neki: Parancsoljon beljebb kerülni, tessék... Nem akarta, hogy észrevegyék, hogy az a nagy csizmás, falusi zsidó az apja. Az Adolf tájékozatlanul, bután bámult reá s csak akkor jött méregbe, a mikor az öcscse már künn tárgyalt a dámákkal a boltban.
Legyen ott egy erős, egészséges, gömbölyű vállu aszszony, térdig feltűrve a szoknyája, ahogy a malacoknak korpás moslékot visz csöpögő dézsában. Mellette tipegjen egy vöröshaju kölyök, gömbölyű és ólábu, mint az apja, nagyobbacska leány, teringettét, hadd jöjjenek a gyerekek, mint az orgonasípok, az egyiket hívják nagyapámról Péternek, a másikat apámról ...
Azokból a régimódi tisztekből való volt, akik sohasem mennek előbbre a századosi rangnál, zömök termetű, kicsit ragyás, roppant lármás, azonban jószívű és emberséges katona volt a legénység szerette, mintha apja lett volna. Nagy István főhadnagy valóságos óriás volt a százados úrhoz képest fekete, mint az ördög, de vakmerő is, mint az ördög.
Nem akartam hozzátoldani, hogy most már ez a boldogtalan éretlen szoknyavadász »Fratz« is ott keveredik a többi hamuval, családjának elhamvadt pora között... Regina tovább fűzögette a megkezdett szálat. Csöppet sem érdekelt ez az egész históriácska a sárgaszájú úrfiról, aki az apja háztája körül található szoknyák után futkos, de hagytam, hogy beszéljen.
Ellenben, ha éjszakai dédelgetés közben az apja vagy anyja ágyán aludt el, azokat tépázza föl s igen nagy lármát üt egy pillanat alatt, azt kiáltozva a reggeli csöndbe: Otty, otty, otty... Az otty a kályha szája, ez a félelmes szörnyeteg, mely különben a nem szabad fogalma alá csoportosított tárgyak sorába és a sssüt nevezetű lények közé tartozik.
Ki ön, kisasszony? A háztulajdonos leánya vagyok, Ketty. Valami ujat izent talán az apja? Nem, azt sem tudja, hogy itt vagyok. Magam akarom önt valamire kérni. Mi az? Fessen le engem. A festő elkényszeredve nézett erre-arra, nem volt biz' itt semmi olyasmi, amivel képet lehetne kezdeni.
A családja azonban otthon volt és ugyanott volt egy kis földje is, visszatért hát mindig a maga régi falujába. Így tett az apa, így tett a fiú is, aki kitanulta apja mesterségét. Közben azonban haladt az idő. Az emberek művelődtek, újabb és újabb ismereteket szereztek. Szebb és jobb dolgokat szerettek meg. Hogy jutottak mindehhez? Külföldi kereskedők jöttek, külföldi portékákkal.
Mintha félt volna ettől az asszonytól, gondolatban önkénytelenül is elhuzódott tőle s türelmetlenül várta, hogy elmenjen már. Az asszony békétlenkedni kezdett. Vagy kérem, jól esnék-e önnek, ha a felesége ezzel az egy sorral imádkoznék önért? Ezeknek a gyerekeknek az apja, az ő ura ettől a sortól várna mindent... Hát nem kevés ez? Nem? De igen, csakugyan... Ugy-e ir még hozzá?
Ha az ő leánya, az Eveline, a grófné, lovagol és fátyolos cylindert tesz a fejére és hetvenkedik, annak az jól áll, mert joga van hozzá, mert grófné és sok pénze van az apjának; de egy ilyen semmi leány, a kinek az apja koldus és templomi képek festésével keresi a kenyerét, és még ez mer hetvenkedni. Bah!
A Nap Szava
Mások Keresik