Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 23.
A mint közelebb ért hozzá, elbocsátotta apja karját és feléje futott. Valóban szép tőled, hogy elém jöttél. Honnan tudtad, hogy atyámat mentem meglátogatni? Gondolhattam, hogy ily korán nem mehetsz máshova, felelt Sándor megkönnyűlt lélekzettel, látva, hogy Klára maga magyarázza kedvezően találkozásukat.
És becstelen nőstény-kutyának mondta feleségét, aki éjjel a szeretőjével csavarog. Most már tudom, hogy ki az apja ennek a kukacnak üvöltött magánkívül és fölemelte öklét, hogy Dömötör arcába sújtson veszett haragjában. Dömötör a bal karjában a gyereket tartotta, jobbjával pedig elhárította az ütést.
Az apja azonban keményen lehordta: Te mindig olyan nagy barom voltál, hogy megijedtek tőled a népek. Igaza van neki. Finom ember kell az üzlethez, finom... Különben a vénebb Glubovitz fiunak anyai részről is kijárt a maga porcziója, a mikor befőttet meg narancsot vitt a szanatóriumba. A nyögős, mindig panaszos öreg asszony se igen válogatta meg a szót, ha ezzel a nagy, esetlen ficzkóval beszélt.
Bámulnak, mert nem mindennap látnak grófnét, mondá büszkén Atlasz úr, karon fogva s a hintóhoz vezetve leányát. De alig indultak meg a lovak, a mindenkitől megbámult grófné oda borult apja vállára és hangos zokogásra fakadt. Seregeknek ura! kiáltott rémülten Atlasz úr. Mi történt? Meghalt valaki? Mindnyájan egészségesek, zokogott Eveline, más a bajunk, a mi nagy bajunk.
Én is csak nem rég tudtam meg. Tehát azt bizony Putifár ur kis fiának köszönheti. Volt tudniillik Putifár urnak egy kis fia, a ki azután a lárma után, a mit a nagyságos mama támasztott, szájtátva hallgatta a pro és contra replikákat, s a mint a Putifár ur a legjobban adtateremtettézik, nem tudva, hogy melyiknek adjon igazat, a gyerek megrántja az apja paletótját: Papa! No mi kell?
Én is gondoltam rá mondta de nem jól tettem. Ők az erősebbek. Most már látom, hiába minden. Hát ha leütöm a zsandárt, mi lesz? Engem is leütnek. Hát a kis fiam, abból mi lesz? Abból embert kell csinálni, nem olyant, mint a milyen szegény ördög az apja, hanem urat. Mégis leütöttem volna! állitotta konokul a másik. Le, mert nem vesztettél semmit.
Manó félrelökte ezalatt az ajtóból a néhány paraszt asszonyt, kik együtt szálltak le vele a vonatról, s áthaladva a folyosón és nem viszonozva az állomásfőnök köszöntését, ki kíváncsian várt Atlasz úr híres fiára a bejárat mellett, parancsoló mozdulattal oda intette apja hintaját.
Az öreg Atlasz füléhez tartotta tenyerét, előre nyújtotta a nyakát s mintha nem bíznék hallásának helyességében, fölszólítá Sándort, mondja ki még egyszer a leány nevét, de jó hangosan mondja, mert úgy látszik, mintha a füle csengett volna s nem hallana elég tisztán. Boglár Klára, ismétlé Sándor harmadszor, apja kivánsága szerint oly hangosan, hogy az öreg úr hirtelen befogta mind a két fülét.
A Nap Szava
Mások Keresik