United States or Iraq ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mire másnap reggel fölnyitottam a szememet nyolc óra volt, a nap már magasan járt s a fűszálakról fölszívódott az éjjeli harmat, Regina mozdulatlanul aludt. Természetesnek találtam, hogy ily mélyen alszik és örültem neki, a tegnapi kegyetlen kaland izgalmai után ez a kegyelmes álom helyre fogja hozni és ismét visszavarázsolja megkínzott tagjaiba az élénkséget.
Az öreges úr, kit a kocsiból kilépni látott, a terem közepén állt s a földig hajolva üdvözlé Atlasz úrat. Kérhetünk-e bocsánatot, oh! remélhetünk-e bocsánatot, hogy ily korán zavarni merészeltük nagyságodat? kérdé az öreges úr, kétrét görnyedve a nagy alázatosságtól.
Nagy út van Bécstől Misztótfaluig, pedig én azon is túl voltam, mert utolsó mesterem Klosterneuburgban lakott, könnyű ily fáradás után tovább aludni egy kakasnál, felelé belülről egy rekedt hang.
Veronika meghatva tekintett anyjára, mert ily hangon ez nem szokott hozzá beszélni. Rosszalja, a mit tettem? kérdé lehangoltan. Dóziának legjobb lett volna a zárdában maradni. És Jakab? kérdé kitört szenvedélylyel a leány. Ő egész életére boldogtalan lett volna, holott nekem hatalmamban áll boldoggá tenni. Rövid idő mulva elfelejtené képzelgéseit és akkor... Azt hiszi, nőül vett volna engem? Soha!
No, ahol a! mondja a korcsmáros. János néz a tartóra, azután az emberre és megszégyenül. Ejnye, ejnye. Fölveszi a tartót és megnézi mind a négy oldalát. Mit szóljon most már. Hogy ezt a jó, derék, becsületes embert így gyanusította. No egy félliter bort erre a nagy ijedtségre szól békéltetés szempontjából. Ily módon történt, hogy János békéltetni kezdett.
De így mégsem mehet tovább, kár az ily tehetségnek elkallódnia erőlködtek barátai, csodálói és protektorai és a legényt elvitték Bécsbe, hogy megtanítsák az alkotás titkaira. Ekkor már a harminc felé járt az óriás testű, csecsemőlelkű és áhítatos szívű öreg kőfaragólegény. Bécs.
Ittas volt az örömtől, meggondolván, hogy ama rejtélyes halálesetnél semmit sem tudtak tizennégy év előtt fölfedezni, s ő, alig hogy gyanuja kelt, és kezébe vette a kutatást, ily fényes eredményre jutott, mi fölött a vizsgálóbiró nemcsak bámulatát, de elismerését is méltató szavakkal fejezte ki előtte.
Mi a neve? kérdé Esztheyné fölugorva helyéről. Azt, bár kérdeztem, nem mondta meg, de különben is alig áll a lábán, s azóta talán össze is esett... Hermance az ajtó felé sietett. Eltalálta, hogy ki lehet az a fiatal hölgy, valamint férje is gyanítá, de ő nem mozdult helyéről, úgy érzé, hogy lábai a földbe gyökereztek; ily kinos helyzetben még soha, egész életében nem volt.
Mára végeztünk egymással, s reménylem, többé nem lesz alkalom köztünk ily jelenetre. Megfogta Klára kezét s eltávozott vele a teremből. Boglár Kálmán okosabbnak tartotta, ha nem háborgatja most a fiatal házasokat, de az Atlasz-család keblében sem volt kedve tovább maradni; fogta kalapját, s barátságosan általános jó éjtszakát kívánva, elsietett, a megvert ellenség birtokában hagyva a csatatért.
Így beszélte nekem Dózia s nem kételkedem, hogy igazat mondott, viszonzá Eszthey grófné. Mert nem tudott volna ily regét kitalálni, ha annak nem volna alapja, de sőt nem is indult volna oly útra tájékozatlanul, hol nem talál előbb biztosítékot. Nem akarok grófnénak ellenmondani, mert nem vagyok biztos Dózia szavainak ellenkezőjéről, azonban...
A Nap Szava
Mások Keresik