United States or Turks and Caicos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A szerkesztőség nem hivatal, mormolta. Hisz' még benne volt a mormolásban. A tegnapi színházzal pedig megint adós maradt. A felesége megsimogatta a fejét; megcsókolta a homlokát; megvetette az ágyát s lefektette. Csicsijgatta, bubusgatta, kényeztette. Keresztet vetett rá s betakargatta, mint a kis gyermeket szokás. Meg ahogy az őrangyaloktól várja az ember.
Fontos tanácsadással bocsájtá el magától az öreg vitéz az ifjút, véle küldvén a haszonvehetlen Türkenfrasz hollandi dragonyos kapitányt is, ki a tegnapi csata óta megszelidült kemény itéletében a felkelő seregek ellen, és csak az sajnálta, hogy számára nem akadt occasio egy szerencsés retirádában bravourját és valorát fényleni hagyni.
Magadat keresed talán a szörnyű kört futván, de tegnapi vagy holnapi magad soha utól nem éred. Nincsen és nem lesz soha beteljesülés. Beleznay úr egy hársnak dőlve, elfehéredett arccal hallgatja a tomboló furiosót, amely végre megcsendesedik a zárótétel ünnepi hömpölygésében: A te tragikumod mégis az Élet éltetője. Az egészen betelt vágy örök megnyugvás lenne, maga a halál.
Atlasz úr ijedten ugrott el az ablak mellől, hol rendes szokása szerint szemben állt az öreg asszonyság karszékével. Mindketten félve néztek a belépő Sándorra. Nem tudták, mit akar. Talán tegnapi kitörését folytatni?
Mire másnap reggel fölnyitottam a szememet nyolc óra volt, a nap már magasan járt s a fűszálakról fölszívódott az éjjeli harmat, Regina mozdulatlanul aludt. Természetesnek találtam, hogy ily mélyen alszik és örültem neki, a tegnapi kegyetlen kaland izgalmai után ez a kegyelmes álom helyre fogja hozni és ismét visszavarázsolja megkínzott tagjaiba az élénkséget.
Komor, sötét nap következett az Atlasz-kastélyban a tegnapi viharra. Midőn Sándor másnap reggel fölébredt, feje fájt és nehéz volt, keblén valami nyomasztó súly ült, mint minden álom után, melyet kellemetlen érzések, erős lelki felháborodások előznek meg.
Szegény nagy Regina ismételte csöndes hangon akkor még nem tudta, mily borzasztó vége lesz... ...Ez a megindult, csöndes hang annyira meglepett, hogy egy kis bakatúlzással szólva majdnem lefordultam a kőpadról, amelyen ültem. Ez nem a tegnapi vörös Regina hangja, hanem egy értelmes, érző, öntudatos és gyöngéd léleké, aki tudja, hogy mit mond.
Ez a Péter czár meg ez a Katalin jól láthatták a tegnapi darabban, hogy milyen rosz házaséletet fognak együtt élni, és az sem volt nekik elég okulás, hogy a mai darabban mégis nagy vigassággal össze ne keljenek. A hordón lovagló magyarok.
Köszönöm, fiam, én jól vagyok, csak ti legyetek jól, felelt félénken az öreg asszonyság, kinek szemei ki voltak sírva. Hol van Manó? kérdé Sándor körűltekintve a szobában. A két öreg ijedten nézett egymásra s egy ideig hallgatott. Mit akarsz Manóval? kérdé végre halkan az öreg asszonyság. Sajnálom a tegnapi összeütközést, felelt Sándor.
A Nap Szava
Mások Keresik