United States or Benin ? Vote for the TOP Country of the Week !
A Világ Ura gőgösen emelte homlokát s mögötte a végtelenségig átlátszó zománca a szemhatár felé lágyan olvadt át az alkonyat narancssárga színeibe. A szűk utcákon ott most zsebmetszők, orgyilkosok, hamis tanuk és szájhősök közt mulatnak a henyélők; a disznóhúsevők puritánságát kéjencek, piperkőcök és kurtizánok gúnyolják az esteli korzón és az örökké jókedvű ványolók Sulla dicséretét éneklik.
Kapitánya még mindig ott feküdt a födélzetén, de most már a hátára fordulva és hangosan hortyogott. A liburna, nyomában az apró csónakokkal, nemsokára eltűnt a keleti szemhatár kékes ködében, amelynek bizonytalansága annyira illett foglyai sorsához. Rhodusztól mintegy kilenc mérföldnyire meredek hegycsúcs emeli ki sziklás homlokát, a tenger hullámaiból.
Ismerem, is-mer-tem, dadogá az, nem birva szemeit levenni a képről, azután megsimítá homlokát, és Hermancera szegezte tekintetét, ki némán ült helyén, s önkéntelen kinyujtá kezeit a festmény után. Hogy jött ez Ernesztine szobájába? kérdé majdnem szigorúan Eszthey, mialatt átadta nejének a képet.
János elismerőleg tekint oda. Valóban, ennek az embernek megvan a tulajdon gyufatartója. De hát hol van akkor az övé? Csodálatos ez. Tán másutt hagyta kend? Merre járt kend? Jártam én sokfelé sóhajt János s előhúzza a külső zsebből a kezkenőt, hogy a homlokát törölje vele. Amint kihúzza, kiesik a padlóra a masinatartó s nagyot koppan, hogy még a híres kupakja is kinyílik.
A kis leány az ölébe vette a fejét és dörzsölni kezdte a homlokát, hogy térjen magához. És nagy nyomasztó csend lett a házban. A többi cseléd is eltátotta a száját s bámulták a kapu nyilását, a melyen kilovagolt az ur.
A szerkesztőség nem hivatal, mormolta. Hisz' még benne volt a mormolásban. A tegnapi színházzal pedig megint adós maradt. A felesége megsimogatta a fejét; megcsókolta a homlokát; megvetette az ágyát s lefektette. Csicsijgatta, bubusgatta, kényeztette. Keresztet vetett rá s betakargatta, mint a kis gyermeket szokás. Meg ahogy az őrangyaloktól várja az ember.
A gyermekek engedelmeskedtek, de mind nagyobb bámulattal tekintettek egymásra, miben osztozott Eszthey is, és egyedül maradva nejével, feszült várakozással, majdnem félve várta annak szavait, ki láthatólag küzdött beszéde megkezdésével. Nos? kérdé, leülve vele szemben a gróf. Egyedül vagyunk... Mit akarsz mondani? Hermance idegesen simítá meg homlokát.
Az ország büszkesége, az európai hirü művész, a magyar faj halhatatlan géniusza ... Oh kérem, kérem dadogott Dömötör ez tulzás ... én voltaképpen ... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjában véve, bizony úristen, ők nem hibásak. Dömötör izgatottan nyalogatta ajkait és hatalmas öklével verejtékező homlokát ütögette. Ami igaz, az igaz, csakhogy ...
Jung Kálmán alig látható ajka megvonaglott. Mosolygott. Akkor a hölgy föléje hajolt és letisztogatta válláról a barackvirág szirmokat, melyek a kertből ráhullottak. Hirtelen megsimogatta a homlokát és az arcát. Aztán gyorsan megfordult és a szobaurhoz ment. Elmegyek. Kisérj el. Mondta fojtott hangon és már tüzte is a kalapját. Várj egy kicsit. Felelte a szobaúr. Valamit beakarok fejezni.
Nem győznek meg szavaim? kérdé majdnem fájdalmasan a grófné, ki a hallgatást tagadásnak vagy dacznak vette. Nem tudom! rebegte halkan, bizonytalanul a kérdett s idegesen simítá meg homlokát. Nos, tehát ma ne beszéljünk róla többé, különben is későre jár az idő. E szavak alatt Hermance csöngetett s Ernesztine jelent meg a küszöbön.
A Nap Szava