United States or Denmark ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mikor korán reggel a mezőn jártam, láttam a fasorban, és köszöntem is neki, felelt Atlasz úr sietve. Hová ment? A falu felé. Egyedül? Igen egyedül, felelt Atlasz úr vontatva. Az öreg asszonyság félénken megrántotta férje kabátját, mintha hallgatásra akarná inteni. De Sándor észrevette e titkos mozdulatot s elaltatott gyanúja újra fölébredt.
De nem haragszol, ha megmondom? kérdé Atlasz úr aggódva. Én nem akarok rosszat mondani Kláráról, száz esztendőt éljen. Nem is volt vele, nem is láttam, hogy találkoztak; de mikor a mezőn jártam, arra láttam lovagolni azt a fiatal urat, a ki tegnap itt volt és eltünt; de ne gondold, hogy rosszat akarok mondani Kláráról. Jól van, felelt Sándor kurtán, rekedten, s kifordult a szobából.
Minden itt van, mondotta jókedvűen semmi sem hiányzik, amit rámbíztál és ami itt maradt. Csak a villamoslámpa és a gyufatartó hiányzik. Azokat elvesztettem valahol, miközben folytonosan a nyomodban jártam, mint a kopó. A vad után, akarod mondani, pedig nem is én voltam a vad, hanem te. Még egy harapást is kaptam ettől a haragos kis vadtól... Itt van nyoma a kezem fején. Mutasd! Tessék!
Utolsó előtti fejezetünkben említettük, hogy Kardos detektiv jelentette magát Oroszlay Jakabnál, s midőn belépett, a házi urat és Enyingi grófot együtt találta. Hoz valami jó hírt, Kardos, éppen magáról beszéltünk, s mindketten érthetetlennek találtuk, hogy oly hosszú idő óta nem ad hírt magáról. Oh, gróf úr, azóta nagyon messze jártam, viszonzá hamis mosolylyal a detektiv.
Tudtam, sejtettem, hogy kettős játékot űztök, de ekkora perfidiáról, ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem mormogá, mintha egy künn álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátok jártam iskolába, majd meglássuk hát, melyikünk lesz erősebb! Én ismerlek titeket egészen, de ti csak félig ismertek engem!
Egy óra hosszat haladtunk már s én mindig elől jártam, ahogy az uramtól tanultam. Ahol másfelé kellett eltérnem, ott a kisérőm halk pisszenéssel figyelmeztetett. Nem is tudtam másból, hogy van valaki mögöttem olyan halkan mozgott. Egy pisszenés azt jelentette: jobbra! Két pisszenés: balra! Hátra se kellett néznem. A puskám a vállamon volt. A vadat magamnak kellett észrevennem.
De ha én mégis kérnélek, hogy tedd, viszonzá ingerkedve a gróf, mialatt igen jó étvággyal evett és ivott, mi a legnagyobb lelki nyugalomra mutatott. Hermance ajkán szomorú mosoly röpült keresztül. Minek? Úgy sem sokat törődöl vele, bármerre jártam, mondá önkéntelen szemrehányóan, mi nem volt szokása. Mondjuk, hogy bizom benned!