United States or Haiti ? Vote for the TOP Country of the Week !
Most már csak csinálják maguk mosolygott elégedetten, miközben hátizsákja fölkapcsolásával végre elkészült és előkészületeket tett a távozásra én elvégeztem a magamét. Bátran harcoltam, véremet ontottam arra a bizonyos »hősi halál«-ra azonban nem tartok igényt. A keze sebesült meg?
Pedig volna rá okom, folytatta lassú hangon a leány, miközben fölkönyökölt és tenyerébe fektette sovány kis arcát különösen, ha a holnapra gondolok, amely bizonytalan.
Lefekhetel, Regina, ahová akarsz, vetettem oda félvállról, miközben magam alá terített köpenyegemen elhelyezkedtem mérget vehetsz rá, hogy senki se fogja nyugvásodat megzavarni. Nem félek hangzott a sötétben a bosszús válasz. Hm... ha a hang nem csal, a kis vörös haragszik valamiért. Bánt valami? Nem. Azt gondoltam... Nyugodtan alhatsz, majd én vigyázok rád. Én is... Rám nem kell vigyázni.
Minden itt van, mondotta jókedvűen semmi sem hiányzik, amit rámbíztál és ami itt maradt. Csak a villamoslámpa és a gyufatartó hiányzik. Azokat elvesztettem valahol, miközben folytonosan a nyomodban jártam, mint a kopó. A vad után, akarod mondani, pedig nem is én voltam a vad, hanem te. Még egy harapást is kaptam ettől a haragos kis vadtól... Itt van nyoma a kezem fején. Mutasd! Tessék!
Regina vékony hangocskája szinte visítva hasította a levegőt, miközben valami kimondhatatlanul kaján kárörömmel mutatott jobbjával egy tőlünk körülbelül harminc lépésnyire eső lapos területre, mely apró boróka-bokrokkal volt itt-ott meg-megszegve. Mit látsz, mit látsz? Nézz oda, mit látsz? A hajnali párázatban nem vettem mindjárt észre, hogy miről van szó.
Hát én már kezdek urasan megmelegedni, Regina, mondottam, miközben tapogatózva visszaigyekeztem vackom felé neked is azt kommendálom, hogy kövesd példámat és melegedj meg. Sohasem ittam pálinkát hangzott a sötétségből. Nem is azt kommendálom én, hogy idd a pálinkát, mint egy tót napszámos, hanem azt, hogy kóstold. Aki úr, az nem issza az ilyesmit, hanem csak kóstolja. Nem kérek.
Ne röhögj, hanem segíts!... kiáltotta mérgesen, miközben megállt és odavágta a kimosott holmit a fűbe, nem bírok menni is, meg ezt cipelni is. Folyton botlok... ebben a te hosszú kaftánodban. Köpeny az, nem kaftán. Azt mondom, hogy hosszú!... Nem érted? Jó, jó... Megint az okosabb enged. Fölszedtem a földhöz vágott nedves holmit és vittem. Eltranszferálom a ruhádat gyere!
Mit csináljunk? fordult ismét felém, miközben letérdelt mellém és szeretettel megcsókolta fájdalomtól izzadó homlokomat nem tudsz a lábadra állni... úgy-e, nem tudsz? Intettem, hogy nem. Össze van zúzva a bokám. Istenem, mit csináljunk... mit... Óh, már tudom! kiáltotta egy segítő ötlettől megkapatva maradj itt, drágám, mindjárt jövök.
És engem is megvernének... folytatta elgondolkozva, miközben hunyorgó szemei belebámultak a távolságba, ezt mondtam mindig Adolfnak és jól tettem, hogy mondtam. Aztán ki volt ez a Dolfi? Az? Egy fiú. A bácsim fia, a nagy Regina testvére. Aha! Tehát afféle házi tolvajszarka. Mi az? Most már semmi...
Ugyanazon az úton megyünk, amelyen előttünk azok mentek... Tudom. Tessék? Tudom, hogy azon megyünk... ne maradozz. Tudod és mégis a torkukba akarsz futni? Nem akarok. Már pedig ezen a nyomon egyenesen torkukba szaladunk. Van még valami locsogni valód?... riasztott rám bosszusan a vörös, miközben ismét hátat fordított és még gyorsabban szedegette előre lábait, mint eddig.
A Nap Szava
Mások Keresik