United States or Palestine ? Vote for the TOP Country of the Week !
Miért is tüntél el oly gyorsan? kérdé nevetve Enyingi, tudván, hogy vérző szívet hagysz magad után. Feljösz a kaszinóba? kérdé egykedvüen Jakab gróf, válasz nélkül hagyván barátja szavait. Természetesen, ebédelni szándékozom. És együtt mentek az ebédlő terembe, hol egy és ugyanazon asztalhoz ülve, megrendelték ebédjüket. Mi ujság a fővárosban? kérdé Enyingi gróf.
Segíteni azonban már nem lehetett a dolgon. Regina! Harsány kiáltásom szikláról-sziklára vágódva, visszhangzott bele a levegőbe, sajnos, ezúttal is eredmény nélkül. A leány nem lehetett a torok közelében, különben okvetlenül meghallotta volna. Ha neheztelt is rám, ordítozásaimat bizonyára nem hagyta volna ily sokáig válasz nélkül.
Kibírom akkor is, hangzott a gyors válasz, ha négykézláb kellene is innen elmennem, mert valahányszor csak körülnézek és megpillantom azt a pajtát... azt, ahol meg voltam kötözve... mindig végigfut hátamon a borzadály. Tudod, az nem volt tréfa... Tudom.
Mondtam már, hangzott az erélyes válasz hogy nekem beszélhetsz. Igazat beszélek. Butaságot beszélsz... dunnyogta a leány. Aztán mondja valaki, hogy nem volt okom a gyanakvásra. Ez is épen olyan értelmes megjegyzés volt, mint az előbbi, amely nem ok nélkül hökkentett meg. Nekem is van egy kis eszem, Regina... iparkodtam a veszendő tekintélyt megmenteni.
Nem lehet. Miért nem lehet? Fázik a lábam hangzott a panaszos válasz, melyet ismét halk kacaj követett. Dörzsöld. Dörzsölöm, de olyan hideg, mint a jég. Nem bírom fölmelegíteni, ha pedig fázik a lábam, nem tudok elaludni.
Várták este, reggel, másnap délig, s midőn az még mindig nem adott életjelt magáról, Eszthey írt Oroszlaynak, mert egyedüli reményük még az volt, hogy talán ő tud annak hollétéről. De visszajött a válasz, hogy a gróf nincs a fővárosban, s csak pár nap mulva várják vissza...
Tudja mit, Regina, rukkoltam ki egy indítvánnyal, abban a reményben, hogy hátha visszaugrik régebbi helyére a fejéből kihibbant szeg menjen haza oda a tanyára, ahol lakott és nézze meg. Menjek oda? Bátran mehet, nincs ott senki Megyek, de gyere te is... hangzott a gyanakvó válasz.
A »benff, benff, benff« válasz, mivel Hattyú szokta a közeledtét jelezni, elmaradt mindörökre. Az eb szomorúan tért a kis udvarra vissza. Hozzájárult ehhez, hogy rosszlelkű emberek kínozni kezdték. Volt ott valami Kacska Miska, az elzüllött gazdaember, akinek Boszniában nyomorékká lőtték a kezét s attól fogva italnak adta magát.
A bokréta emlegetése magához térítette a diákot. Iszen éppen a bokréta itt a baj, a többi mind mellékes. Mintha láthatatlan kéz pördített volna rajta egyet, olyat lódult. Azután minden válasz nélkül elkezdett futni hazafelé, ahogy csak bírt. Ha eddig semmi különösre sem gondolt volna is a nagyasszony: most már nagyon furcsálta az esetet és ösztönszerűleg kezdte vizsgálgatni a szegfűcsomót.
Ahogy maga mondta, volt a rebbenős, szemérmes, halk válasz. Hogy mondtam? én istenkém. „Egy kicsit..." így mondta. A zászlós most már nem bírt boldog meghatottságával. Odaerőszakolta a kezét a kis leány muffjába és szótlanul szorongatta az engedelmessé vált kezecskét.
A Nap Szava
Mások Keresik