United States or Sri Lanka ? Vote for the TOP Country of the Week !
Őrizd meg álomnak az álmot, vágynak a vágyat, sóvárgásnak a sóvárgást. Hogy ne csalódjál: óvakodjál a beteljesüléstől. Lassan, ahogy a sóhajtás hal meg, hallgatnak el az őszi hegedűk. Beleznay úr még sokáig ott áll az öreg hárs törzséhez támaszkodva.
Aztán, míg sarkantyús csizmáival mélyen lesüppedt a porhanyó szántásba a nagy erős ember, elütőleg felelt: Ah, nem... Hagyd azokat, őrnagy úr, nem olyan rosszak azok a kölykök, mint ahogy gondolja az ember... Egyébként a fölszerelési utasítás a szamár minek hordjon a kadét borjujában gombpucolót...
JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt szokott adni a szakácsnénak? KATICA: Tudom is én ... ahogy jön ... egyszer 20, máskor 40 koronát ... De mért kérdi? JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit tőlem tanult ... JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit. KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek köszönhetem.
Semmi kétség, nem vagyok egyedül... Valaki közeledik... sőt nem is egy valaki, hanem kettő. Két ember lépéseit különböztettem meg. Két olyan emberét, akik épen oly lassú óvatossággal bujkálnak valahol itt a közelemben, mint ahogy az imént én magam bujkáltam ide. Most tehát az a kérdés, hogy a mieink közül valók-e vagy nem?
De mikor valaki idők multán a pusztákról újból berukkol és soha ezen idő alatt eszméletét nem fordította a komandókra, honnan tudja, hogy melyik járja, melyik nem járja? Azt mondja cukkszfürer Mikhael Virrasztó der I.: Ahogy lösz, úgy lösz. Ha gyüttök, lösztök, ha hoztok, ösztök. Ebben is van valami igazság. Ahogy lesz, úgy lesz.
Hat esztendeje tart a mi boldog házaséletiink és ha nem lehet boldogabb, mint eddig volt: kevesebbel sem érem be, erről biztosítom. Én semmiféle újítást, változtatást, más életrendet, sem ezen, sem azon a címen el nem fogadok; semmivel, ami az eddiginél lelkileg kevesebb, vagy hátrányosabb, be nem érem. Ahogy kezdtük, úgy folytatjuk, vagy sehogy.
Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét zafir csillogását. S ahogy tekintete belefelejtkezett a mosolygó szép szembe, egyszerre azt a megdöbbenést érezte, mely akkor fogja el az ideges embert, ha a hajó lámpájának világánál sokáig néz bele a sötéten csillogó, mély, szédítően mély vízbe. Menjünk, szólt Lola.
Együttesen vagy felváltva őrködünk az izzítás felett, ahogy a körülmények engedik mondá ünnepélyesen a tudós házigazda. De lássuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit?
Nemcsak jól táncoltak: bírták a táncot, csakúgy, mint az italt s jöttek légyen bárhonnan, tudták élvezni az életet, azon mód, ahogy csak itt tudják élvezni, a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak ezen az áldott pontján, ahol a természet nyájassága és bőkezűsége az embert is pazarrá és gondtalanná teszi. Abban az esztendőben, amikor történetem kezdődik, József napja péntekre esett.
Úgy ugrálnak mint a gazellák, monologizált, mialatt amazok felszöktek a lépcsőn s eltüntek a szobájokban. Egyik sem lehet idősebb tizennyolc esztendősnél ... Hátha egyszerüen bemennék hozzájuk? De maga se tudta miért, nem tudta elszánni magát, hogy berontson a szobájukba, ahogy művésznőkkel szemben már megszokta.
A Nap Szava
Mások Keresik