United States or Czechia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A szimat miatt tehát nem kellett aggódnom. De a szarvasnak szeme és füle is van, még pedig sokkal jobb, mint az enyém. Átvillant az emlékezetemen, hogy mit tanultam az édes uramtól: „Amikor már előtted van a szarvas, hagyd hátra a vezetőt s magad lopódzzál hozzá. Két ember két mozgás és két zaj. Kettőt mindig könnyebben vesz észre a szarvas, mint egyet."
A kasznárné ténsasszony a konyhán sürgött forgott, buzgólkodott, őneki az volt legnagyobb büszkesége, hogy jövő ilyenkorig beszéljenek az emberek erről a disznótorról. Az édes ura pedig a pince körül szorgoskodott, ahonnan a finom borokból is hozott fel kóstolót erre a különös alkalomra. Ő hozta rendbe a kártyaszobát is; mert a harminckétlevelű biblia forgatása el nem maradhatott.
Édes néni! esdekle Szodoray, mert így szokta gyermekkora óta nevezni Szirmaynét bocsásd meg nekem azt, a mit általam a sors vétett. Anyám! sóhajtá kedvese megsértésén könyekre fakadva Ilka anyám! ő ártatlan! Szirmay tanúja ezen szomorú jelenetnek, nem tűrheté békével sógornéja igazságtalanságát, bár azt fájdalmának nagysága mentheté, és szelid, de férfias szemrehányással fordult feléje.
S épen a haragnak szelidsége zúzta össze a tüzesen érző Boldizsár lelkét, ő, ki a legkitörőbb haragra kész, annál inkább, mert ismeré kedvese elevenségét, azt férfiú türelemmel fogta volna fel, semmivel sem bírt ezen szende, de szívbeható neheztelés ellen fegyverkezni; kedvesére tekinte, kinek nemcsak szemei könyeztek, nemcsak ajkai vonultak sírásra, de egész valója egy még a halálos búban is édes harmoniával gyászolt.
Oh édes atyám, csak te segíthetsz rajtunk. Ha én segíthetek, akkor te ne sírj, mert bizonyosan segítni fogok. Mondd hát gyorsan, mi a bajotok? Tönkre jutottunk, súgá Eveline, sírástól akadozó hangon atyja fülébe. Szerencse, hogy a hintó ajtaja be volt csukva, mert Atlasz úr bizonyosan kiugrott volna belőle. Tönkre jutottatok! kiáltá kimeredő szemekkel. Seregeknek ura! Tönkre jutottatok!
Mikor tettem én valamit? riadozott a leány és nagy szemét félénk kíváncsisággal nyugtatta a fiú arcán. Édes Istenem, már nem emlékszik? Igazán elfeledte?
Diszkrét dolog, de hát önnek csak elmondom mégis. Különben most elhagyom, nagyon elfáradtam s aludni szeretnék. Nagyot, hosszut, tudja olyan mély álmot, amikor az ember nem érzi az eszét, meg semmit csak elzsibbad. Ha igy sokat beszélek, mindig ugy vagyok. Lássa, ilyenkor volt nekem nagyon drága az édes anyám. Egy nagy kopott divánunk volt a hátulsó szobában, azt nagyon szerettem.
Levelet nem mert írni neki, félve, hogy az más kezébe juthatna; de elhatározta, hogy másnap reggel puskát vesz vállára és átmegy a tornyosi határba, mintha vadászatra indulna, remélvén, hogy Dóziát a kertben, vagy a tó partján megpillantja, s amaz édes reményben ringatta magát, miként az szintén keresi a vele való találkozást, s azokat a helyeket, hol utoljára együtt voltak.
Azért könyörgöm, küldjön édes jó anyám vagy akárki rokonaim közül, ki ezen levelemet olvasni fogja, valakit, ki engem megszabadítson a pogányok kezéből, különben a sírás és szomorúság megölnek engemet, mert már jókor hajnalban kimegyek a tengerhez és zokogok, és éjszaka is csak úgy bírok elaludni, ha a sok sírástól elfáradtam.
LENTULUS: Felejted, Hogy nem mindig lehet felejteni?! ÖREG RÓMAI: Hej leányok! Adjatok csak neki Édes csókot! TITUS: Hagyjátok magára. EGYIK LEÁNY: Ajkán csókom keserüvé válna. LENTULUS: Feljött a hold a füsteflhő megett TITUS: Lesbiának márvány keze remeg... LENTULUS: Karcsu nyaka ragyogó, hófehér TITUS: Mint a rózsa, melyet az esti szél Körülölel, ugy reszket gyenge válla
A Nap Szava
Mások Keresik