United States or French Polynesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csak míg sógora beszélt Szirmaynéval, akadt a szerelmeseknek nehány pillanat tanúk nélkül együtt lenni, de mennél rövidebb ideig éltek a szerelem kéjében, annál forróbban ömledezett ez boldog szíveikből.
A mérges büdösség áramlása innen körülbelül száz lépésnyire, annál a pajtánál... ott ni!... annál, amelyiknek nincs oldala kezdődik és állandóan a falu felé csúszik tovább. Ha a szél fölemeli fölnyúlik a mezőség oldalaira is és ott fojtogat. Ilyen fölnyúló mérges büdösség fojtotta meg ott fenn az oldalban azokat is. Leraktam holmimat egy kiálló kőpadra és letelepedtem a homokos földre.
De Sándor mozdulatlanúl állt, és midőn Klára kissé csodálkozva arczára nézett, akkor kezdte először észre venni, hogy férje lelkében erős háborgás megy végbe. De ha Klára nem vesztette el nyugalmát, annál nagyobb meglepetés, zavar, megdöbbenés volt olvasható Lándsa Jenő arczán. Látszott, hogy nem volt elkészülve e találkozásra, nem tudta, kivel fog itt szemben állni.
Igyekeztek tehát minél több iparost és kereskedőt a külföldről országaikba, városaikba behívni és azokat ott letelepíteni. Minthogy azonban ebben a korban sehol sincs annyi iparos, hogy a másiktól ne tudott volna megélni: mindenféle nagy előnyöket adtak nekik, annál is inkább, mert a bevándorlók mindig csoportosan jöttek, vagy legalább is a már régebben bevándorolt saját fajtájukhoz csatlakoztak.
Mert annál mászkálósabb állat nincsen a kerek világon. Ha a szomszéd fáján is van, ha az sem takarítja, jelentse kend fel mondja a bíró. János azonban azt mondja, hogy ő sem nem zsandár, sem árulkodni nem szokott, ennélfogva ily dolgokat tőle kívánni lehetetlen. Ehelyett inkább kérdi, hogy mit fizessen. Öt forintot. Né véli János ez a bírság is olyan, mint a jó malac, mindig többet fiadzik.
Ügyekezzék, főerdőtanácsosúr! kiáltotta felém és édesdeden elnevette magát, minél szaporábban ügyekezünk, annál hamarabb mehetünk haza... bumszti, a pléhangyalát, ezt elhibáztam! A szakadatlan fegyverropogásba most egy váratlan vendég szóllott bele.
Abdult boszantá ugyan a véletlen hátráltatás, de semmi roszat sem sejtvén, könnyen elnyomá kedvetlenségét, s ment apjához, mint gondolá, valami országos dolog feletti tanácskozásban részt venni. Annál nagyobb lőn és rettentőbb meglepése, midőn a török követség indító okát a khán szájából megtudá.
De mind e fölfedezések daczára elfogulatlanul evett és társalgott s igyekezett belevonni a beszédbe Dóziát, ki azonban egyhangú feleleteket adott s tündöklő szemeinek hosszú pilláit alig merte fölemelni. De annál élénkebben társalgott Klára, ki fiatalsága daczára nagyon is jártasnak látszott a mulattatásban.
Mert most már tisztán látta, hogy mióta Dózia elhagyta az intézetet, minden esemény Holcsi által kieszelt fondorlat volt, melynek hogy hol gyökereznek és hova vezetnek el szálai, azt most még nem tudta megfejteni, de erősen gyanakodott, hogy az ügyvédnek nem lehetnek jó czéljai Dóziával, annál is inkább, mert nemcsak ő, de mindenki aljas embernek tartá Holcsit s igen rossz hírben állt, mi nem szokta ok nélkül sujtani az ártatlant!
Varga Ferenc bólingatott, hogy érti, de egyben azt is azonnal hozzáharangozta a maga pompás mély hangján: Ha ott van az ellenség, hát akkor oda kell menni és meg kell verni, a fene egye meg... Annál hamarább mehetünk haza. Persze, hogy annál hamarabb mehetünk haza. De hol van még ez a haza? Félistennek kellene lennie, aki ezt pontosan megjósolja.
A Nap Szava
Mások Keresik