United States or North Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tehát azért nem távozhatom innét, mert Holcsi ügyvéd gondoskodik rólam s ő egyszerűen fogvatart e nyomorult lakásban, hol nincs egy nyugodt pillanatom. Holcsi ügyvéd? Ki az? Nem ismerem, viszonzá egykedvűen a detektiv, míg belseje reszketett az örömtől. Ennek a vén asszonynak a fivére. Gyalázatos rossz ember, kitől minden kitelik s kitől én félek és nem merek ellene tenni. Ne mondja!
Látni nem láttam a sötétségben, de hallottam az üveg nyakának kotyogó hangját. Brrr... ez borzasztó erős, elégeti a számat... Nem éget az semmit, csak melegít. No, még egyet! Sok lesz... félek... Néhány pillanat mulva megint megszólalt: Hm... most már nem éget és hogy mondjam nem is olyan rossz... Nem bizony! Olyan ez, mint a folyékony arany.
Százszor elsimította napközben a párnáimat és mindannyiszor fülembe súgta, valahányszor csak arcomhoz dörzsölte finom kis arcát: Ne búsulj, drágám... Lásd, én olyan rossz vagyok, hogy még örülök is, mert legalább az enyém maradsz... Egészen helyes volt újonnan beszerzett vászonruhácskájában, mely tagjai véznaságát valamenynyire elleplezte.
Ha rossz fiú volna, nem bánnám, akárkit vesz el; nem adnék neki pénzt, aztán szeretném látni, hogy élne meg a szerelemből? De ő jó fiú, és utoljára is kénytelen leszek nemcsak pénzt, hanem áldást is adni neki. Úgy értsem ezt, hogy beleegyeztek házasságomba? kérdé örömmel Sándor. Úgy értsed, hogy beleegyezünk?
E szavak után távozott a detektiv s oly gyorsan hagyta el a szobát, mintha nagyon sietős teendői volnának. Miféle gyanuja lehet? kérdé Enyingi, midőn egyedül maradtak. Szemén láttam, hogy valami érdekes ügyet forgat fejében. Ki tudja, miféle gyanu keletkezett agyában? Ez a Holcsi nagyon rossz hírű ember. Közvetítő, uzsorás, de ügyvédi diplomával bir, mondá Enyingi s ez fedezi őt üzelmeiben.
Lássa, Mariska, én el vagyok perzsaszőnyegek és perzsa lányok nélkül, egy nagy csűrben, melyben sok a tulipános bútor s még több az evőeszköz, de kevés a műtárgy. Megvagyok egy rossz bricskával s Cipriani báró azt mondja rólam, hogy nem tudok élni. Talán igaza is van. Annyi bizonyos, hogy engem egy oldal szalonna meg egy meleg takaró egy hétre teljesen kielégít.
E levél átadója az én megbizásomból megy önt keresni, s bárhol találja is, bizzék benne, s ha lehetséges, szóval vagy pár sorral válaszoljon nekem, kinek érthetetlen az ön gyors eltünése és rettegve gondolok arra, hogy valamely cselszövénynek lehetne áldozata... Holcsi nagyon rossz ember, s képesnek tartom őt mindenre, és gyámleányában sem bizom, kérem, óvakodjék tőlük!
Ezt meg az öreg találta furcsa feleletnek, s azért folytatólag kérdi: Talán rossz erkölcsüek a tanitványok? Valóban, mind fel kéne akasztani volt a válasz. No-no, meg kell próbálni mindent, hogy derék embereket neveljenek belőlök. Hiszen eleget nyuzzuk, botozzuk és koplaltatjuk őket, mégis csak akasztófára valók maradnak azok excellentiás uram!
Klárának hivják! És a vezetékneve? Engedje azt elhallgatnom, grófné. Legyen, különben is nem nagyon érdekel, miután sem én, sem te, nem fogunk többé vele találkozni. Ah, azt nagyon sajnálnám! kiáltott föl ijedten Dózia. Rossz befolyással volt reád, minek most láthatod káros következményeit. Semmivé tette tanulmányaid folytatását, mikre még nagy szükséged lett volna. És mi fog történni most velem?
Valami átok van rajtam, annyi bizonyos. Vagy a rabbik átkoztak meg, a miért kikereszteltettem gyermekeimet, vagy a keresztyén papok átkoztak meg, a miért kiüldöztem innen az ő pártfogoltjaikat, a Boglár Kálmánt és leányát; de érzem, hogy valamelyik pap rossz szót tett értem az Úristennél. Manót azonban nem zavarták meg apjának theologiai aggályai.