Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 17.
Ha megígéred lehelte fülembe meleg, de majdnem követelő hangon, hogy ezután is jó leszel hozzám... mondok valamit... Lehúzta fejemet egészen az arca elé és úgy furta nyugtalanul égő tekintetét a szemem közé. Mondok valamit suttogta még halkabban. Nem adtam mindjárt választ, mert elsőbben is azon kellett mesterkednem, hogy kiszabadítsam arcomat a kezei, helyesebben szólva körmei közül.
Kumm sofurt... hol maradsz annyit! csapott ismét fülembe a kis vörös hangja. Jövök! Azonnal gyere, különben nem maradok itt!... kiabálta mérgesen a leány nem érted, hogy félek egyedül... Nem érted, hogy nincs mitől? Tudhatnád, hogy nem lehetek messze, ha a szavamat meghallod... tehát ne ordíts. Nem ordítok! hangzott a még mérgesebb kiáltás te ordítasz! Regina kisasszony, csendesebben...
Regina most hirtelen abbahagyta az ellenséges tiszt csúnyaságának feszegetését és gyorsan megragadta a kezemet. Pszt, pszt... egy szót se súgta ijedten a fülembe azonnal menekülnünk kell... jönnek... Mind erre jönnek Engedelmeskedtem, jóllehet magam még nem hallottam semmit. A leánynak azonban élesebb hallása volt.
Egész svadrónok tünedeztek elé a homályból és csaptak össze. Felugrottam a bokor alól, amely alatt eddig kuporogtam. Még pedig olyan gyorsan, mint egy gummilabda. A fülembe érkező kiáltások ugrasztottak fel. Huj, huj!... Ezer villám... hisz ez a mieink csataordítása!
Nem tudom, mennyi ideig szundíthattam ebben a lankasztó délutáni forróságban, mely úgy rebegett a mezőségek fölött, mintha a földet belülről fűtötte volna valamely láthatatlan gondviselés.. félálomban azonban megint csak úgy tetszett, mintha a közelemben kuporgó hegyimanó fölriadt volna mozdulatlanságából és megrázott volna... Kelj föl! Kelj föl... stéh auf! kiáltotta fülembe rémült hangon.
Az első kevés volt, a másik sok. Úgy kell tehát lennie, hogy szünet támadt a harcvonalakon. Ezért nem hallok semmit a nagy időközökben fülembe szivárgó ágyúmorajon kívül, amelynek eredete lehet természetesen más is, például robbantás vagy más egyéb szappőrmunka. Elindultam a falu maradványai felé.
Százszor elsimította napközben a párnáimat és mindannyiszor fülembe súgta, valahányszor csak arcomhoz dörzsölte finom kis arcát: Ne búsulj, drágám... Lásd, én olyan rossz vagyok, hogy még örülök is, mert legalább az enyém maradsz... Egészen helyes volt újonnan beszerzett vászonruhácskájában, mely tagjai véznaságát valamenynyire elleplezte.
Ez a bizonytalanság százszorta tűrhetetlenebb a legszomorúbb bizonyosságnál is. Arról tehát, hogy a fülembe csapódó távoli ágyúmoraj megváltoztassa szándékomat, szó sem lehet. Leereszkedtem a vízmosásba és tovább sántikáltam. Ohó!... most ismét... Ágyúznak valahol, ebben nem lehet kétség. Félpercnyi időközönként nyolc dörrenést számoltam meg.
A Nap Szava
Mások Keresik