United States or French Polynesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A fülében csengett: „az én vérem, az én nevelésem; az én akaratom lakik benne." Még csak ez kellene! Inkább dőljön össze a világ, de rögtön! Olyan hangon, amelyben szinte kényre kegyre megadás volt, kérdezte: Mondja mama, mit akar velem? Én? Semmit sem, fiam. De lásd. én mindent tudni szoktam. Most is mindent tudok. Sőt tudok hallgatni is arról, amit tudok. Ameddig jónak látom.
Lásd gyáva féreg! kiálta a szelid nő remegő férjének, s azon tagnál fogva, mely bizonyos szürke állatoknál leghosszabb, húzta őt ki az ajtóba.
Lásd, én mindent elfeledtem; megbántás, sérelem, harag, fájdalom, minden, minden elenyészett az erős, a halhatatlan szerelemben. Engedd visszafoglalnom helyemet oldalad mellett, hadd legyek segítőd, vigasztalód szegénységedben, nehéz munkádban. Szólj hozzám szeretettel, fogadj ismét magadhoz, uram, férjem, szerelmem, mindenem! Egészen keblére simult és vállára hajtotta fejét.
Hát csókold, nem bánom, úgyis utoljára... hisz' megcsaltál. Most sem a szerelem! még most sem, amikor válni készülsz! Csak az, hogy „megcsaltalak!" De hogy azt mondanád: „lásd, milyen nagyon, milyen odaadóan szerettelek s te mégis elvetted tőlem a szerelmedet!" ezt nem! ezt a te ajakad, a te szíved nem bírja el. Pedig erre vágyom és erre vágytam mindig.
Senki sincs itt, ne félj; gyere vissza! suttogták még a lombok is a férfi esdeklő hivásával. Ne zaklass, nem megyek. Úgy sem megyek. Ha így hagysz el baj lesz, meglátod. Legyen eszed; isten áldjon meg Bandi... A férfi mellette termett és megragadta a kezét. Addig el nem engedlek. Nézz meg jól és lásd mi van bennem. Ha meg nem csókolsz, ha egyetlenegyszer, egy picit meg nem csókolsz...
Most könyezve simult oldalához Ilka, s kérőleg tekintve a bojárra esdeklé: Csak a kócsagot engedd el, az édes atyámról Boldizsárra maradt ajándék. Épen azt kivánom, viszonzá szárazon a bojár. Lásd Boldizsár! folytatá a leányka kedveséhez fordulva mily rosz ember ez; nem csak, hogy ily sokat kér kiváltásomért, sőt még téged is hűtlennek rágalmazott, azt mondta, hogy már megházasodtál.
És én nemcsak megmutatom, hanem néked is ajándékozom mindaddig, míg tiéd nem lesz maga az eredeti. José halvány, lesoványodott arca kigyúlt az örömtől. Lásd, kedveltem, így van az! folytatá, elkomolyodva... Klára engedelmes lány! Tudtam én azt, hogy kiverjük a fejéből azt a haszontalan fickót, mihelyt elválasztjuk őket egymástól. Szokás, nem egyéb, mint szokás.
Lásd herczeg, ezen rosz vas örökre megmenthet tőled, és előbb szállok ifjúságom virágában a sírba, mint felesége legyek egy pogány rablónak.
Látod, már nem is kívánkozik haza!... Oh, Klára az én vérem, az én leányom! Lásd, már rád is gondol! Nekem meg arcképét küldte. Ez utóbbi szavak megint mérget öntöttek a José szívébe: Az ám, de miért?
Lásd Lenke, ebben a kérdésedben tulajdonképen az én teljes igazolásom van. Te is úgy látod, hogy nem voltunk igazán egymásnak valók. Az asszony némán játszadozott a napernyőjével. Amikor arra szántam rá magamat, hogy megházasodjam, már azok közé számíthattak, akik a nem házasembereknek való szertelenségeket kitombolták magokból.
A Nap Szava
Mások Keresik