United States or Comoros ? Vote for the TOP Country of the Week !


Tudom már, mit kell tenni! Maradj itt, mindjárt jövök... Mit akarsz? Megnézem, nem leskelődik-e ott valaki, azután visszajövök. Megragadtam a kezét és nem bocsátottam. Csak nem képzeled, hogy eleresztelek? A leány vékony ajkai körül mosoly játszadozott, miközben végignézett rajtam és valami utánozhatatlan kicsinyléssel így szólt: Csak nem képzeled, hogy erre engedélyt kérek tőled? Lám!

Conjugatiói minták, kezdő diplomaták számára. Én félek, te félsz, ő fél. Mi félünk, ti féltek, ők félnek. Én félek te tőled, te félsz én tőlem, ő fél mind a kettőnktől. Mi félünk magunktól, Ti féltek egymástól, Ők félnek mindenkitől. Én félek, hogy ott hagysz a sárban, Te félsz, hogy ott hagylak a sárban, Ő fél, hogy beleviszszük a sárba.

De az nem esett rosszul, hogy elvedd az eszemet és akkor azt mondd: játék volt. elég volt; nem maradhatok tovább ezen a veszedelmes helyen. Hallgathattam volna. Akkor félmunkát végeztél volna, vagy még rosszabbat. Talán azt hiszed, megmentenél Edit számára, ha ő most már nem valaki mástól féltene, hanem tőled? Nyilatkoznod kellett, hogy felébressz.

Akasztófára! ember ne említsd ezen utálatos szót, tőled legkevésbbé tűröm el, és esküszöm apám holttetemére, még egyik fia halva dűl, s a megátkozott-e, vagy a megáldott? a sors választja el. Kiálta, mintegy nyugtalan kínos álomból fölriadva a haramia, és magasan emelé fejszéjét, melyet hirtelen előkapott, de ezt talán inkább szokásból cselekedte, mint haragból, mert ismét lebocsájtá azt, midőn testvérét védelemre készülni látá, mi által Karácson kissé szelidülve nem előbbi mély gyűlölésével szólítá Gregort.

Regina elfordította fejét és csendesen így szólt: Nem igaz... Szép tőled, hogy így beszélsz, de én tudom, hogy nem mondasz igazat. Az az igazság, hogy semmibe sem vettél és én ezen nem csodálkozom. Rajtam nincsen semmi, ami figyelmet ébreszthessen, vagy lekösse az olyan szemet, mint amilyen a tied. Az pedig, ami bennem és érték a lelkemben van. Nem látható.

Én hallani akartam tőled, erről a te fukar kis szájadról, hogy szeretsz; hogy nagyon, de nagyon szeretsz; épp úgy, ahogy én téged.

LENTULUS: Félek tőled, Lesbia, nem lehet Csókot adni, ha végső csókot ad A világnak a szörnyü, vad halál... LESBIA: Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? LENTULUS: Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben Delei lobog s bilinccsel tartja itten A lekemet... LESBIA: Haha, menj, mire vársz még?!

Akárhogy föl van valaki hevülve, ha uri ember és a művelt osztályhoz tartozik, soha sem használhat oly szavakat, melyek ki vannak zárva a társaságból. Mit mondana a nagyprépost vagy a kanonok, ha kijönne hozzánk s ilyen kifejezést hallana tőled? Atlasz úrnak elevenére tapintott e kérdés, az öreg asszonyságon meg hideg borzadály futott végig e szörnyű lehetőség puszta föltevésére is.

Volt okom ! Oh Loránd, mily megbizhatatlanok az emberek, s mily kevéssé lehet számítani rájuk. Ilyféle nyilatkozatot most hallok először tőled. Mert alig ismerem őket, s előttem mindig csak legszebb oldalukat mutatták. Ilyen a sors elkényeztetett kedvencze, én ilyen képzeleteket soha sem tápláltam irántuk. De hát mily vonatkozással mondod ezt?

Az a gyanú, mely egykor elüldözött tőled, többé nem taszíthat el egymástól; az a föllázadt önérzet, mely egykor távozásra kényszerített, most már elnémult. Bízol-e bennem, vagy nem bízol, nem kérdezem többé; most már csak eskümre emlékszem, melyet az oltárnál fogadtam neked.

A Nap Szava

hallgatagság

Mások Keresik