United States or Senegal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Majd bosszúsan megrázta fejét és majdnem haragosan rám kiáltott: Mit nézel rajtam? Én-e? Igen, te! Nem szabad rád nézni? Szabad, de nem így. Hogy? Igy, mint te! Lám... hát én hogy nézek? Azt hiszed, nem tudom, hogy bolondnak tartasz? Ohó!... ez vágott, mint a kés. A hang is volt olyan éles, mint egy kés. A dühös tekintet is, amely a leány szemeiből arcomba metszett.
Elbámultam ezen az impertinencián. Te talán azt hiszed, hogy miattad történt a nagyhírü lovagias mérkőzés? kérdeztem gyanakodva. Igen, azt hiszem, hogy miattam történt, felelt határozottan. Nem tudtam kiérezni a hangjából, tréfál-e, vagy komolyan beszél? De mintha elgondolkozva s kevélyen mondta volna ezt a pár szót.
Az a bíborpiros kő talizmán lesz, megvédi minden cseltől és veszedelemtől felelte biztatólag José. Az ősz tudós soká, különös tekintettel nézett fiatalabb társára: Te tehát egészen biztosnak hiszed ezúttal a sikert? Felelj igaz lelkiisméreted szerint! Egészen! Életemet merem rátenni! viszonzá José. Oh, fiam, egyedül benned szeretem a világot.
A város nagy, de még se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedősök és timborások társaságában reggelig devernyáznak a bor mellett, kocka- és kártya-játékon pazarolva a pénzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hír száját, hogy szerteszét ne vigye, midőn egy árkolájtisztet halálra sebesítesz, egy másiknak halálos szúrást adsz, a harmadikat, negyediket pedig összevagdalod. Megsértettek!
Most hát tudom, hogy teneked meg kellett volna engem „gyógyítanod" valami betegségemből, ami nem volt. És amikor beteggé tettél, azt hiszed, elmúlik a bajom, ha azt mondod: nincs tovább a játék. Bocsáss meg, nem így akartam. Azért kellett most megvallanod, hogy minden csak játék volt, hogy kiábrándíts. A lelkifurdalás bánt. De nem miattam, sőt még csak nem is Edit miatt...
Jakab arczán meglepetés látszott ez odavetett szavakra, s vonásai egyszerre megélénkültek, szemei fölvillantak. Te azt hiszed, Loránd, hogy Esztheyék számítanak rám? Enyingi nagyot nevetett. Ezt csak oly ember kérdezheti, mint te vagy, Jakab, ki átálmodja az életet, s nem veszi észre maga körül a legkézenfekvőbb dolgokat. Mit értesz ez alatt?
Én azt mondtam, hogy szépnek úgy is szép, ha senkihez sem hasonlítja magát és ez igaz is volt... igen, ez igaz volt! Most is mondom, Mert igaz volt. Nem hiszed, hogy igaz volt? Szinte rámkiáltott ezzel a heves és követelő kérdéssel, amely oly furcsán hangzott, hogy akaratlanul is elkacagtam magamat. Már miért ne hinném?
Hiába röhögsz... kiáltott ingerülten, s pisze orra megint csak úgy fintorgott, mint a mókusé és hiába nem hiszed, mert azért mégis szép volt... ha százszor nem hiszed is! Fényes fekete haja volt és olyan fehér bőre, mint a hó. Még az én bőrömnél is fehérebb, de nálam nem csoda, mert vörös a hajam, s az ilyeneknek mindig fehér a bőrük... mint a sületlen zsemle.
Nincs neked annyi eszed, hogy fel tudd fogni, miféle okom lett volna arra, hogy idevezesselek, ha ott, ahol voltunk, biztonságban maradhattunk volna? Azt hiszed... hallgass ide és gondolkozz, hogy én jól érzem magam veled így összezárva? Ezen a szűk helyen... egész éjjel....
A következő nap ki is fejezte ezt Enyingi Lóránd előtt, ki mély figyelemmel hallgatta végig, azután mondá: Boldog lehet az a férfi, ki Veronikát megnyeri élettársul; én mindjárt fölajánlanám neki kezemet és szívemet, de fájdalom, tudom, hogy kosarat kapnék. Azt nem lehet csak úgy könnyedén elhatározni, viszonzá Oroszlay... Én, ha helyedben volnék, udvarolnék neki. Azt hiszed, nem kisértém meg?