United States or Belize ? Vote for the TOP Country of the Week !
Halljad tehát Szirmay: te és Ilka anyja szabadon haza térhettek minden váltságdíj nélkül, csak Ilkát hagyjátok nekem. Szép leány, ezen nagylelkűség csak meghódítja szivedet. Szirmay némán, de kitetsző megvetéssel tekinte a herczegre, Szirmayné azonban, kit a leányától történhető elválás bús andalodásából fölijesztett, hirtelen szavakra akadt a baleset elhárítására.
A legiszonyúbb önmegtagadásba, valóságos hősies elhatározás mondá meghatva Enyingi. Jakab gróf nem birta eltitkolni megdöbbenését, mert ő Veronikát csak fölvilágosodottnak s meleg szívűnek látta, de hogy az hősies harczot vívott önmaga és érzelmei ellen, mindeddig eszébe sem jutott, és e szavakra mélázva, gondolkozva tekintett maga elé a földre.
Tudta, hogy itt vagyok? kérdé csodálkozva Dózia. A bérkocsis mondta Eszthey Bélának, ki ugyanaz volt, ki amaz éjjel a Holcsi-házhoz vitte, s ráismert. Dózia halálsápadt lett e szavakra. Istenem, istenem! rebegte rémült hangon, úgy itt sem lesz maradásom... De hát ki elől szökdösik, s viszik ide, s tova a világban? kérdé bámulva Oroszlay. Esztheyék elől!
Gyámleányom lakik itt nyáron át teljes háztartással s jelenleg egy barátnője van nála. Ha e perczben el nem lettek volna foglalva a társalgással s Jakabra pillantottak volna, lehetetlen, hogy észre ne vegyék annak arczán a halványságot, mely azt e szavakra borítá.
És én képtelen vagyok, grófnő, részvétét meghálálni. Hisz nekem nincs módomban, hogy bármily csekélységgel viszonozzam jóságát. Ne aggódjék a fölött, Dózia. Maga nem is tudja, mily gazdag kincscsel bír, s mily választottja a sorsnak, mondá Veronika leverten... Azután gyorsan elhallgatott, mert szavai majdnem öntudatlanul röppentek ki ajkain. Dózia kissé elcsodálkozott e szavakra.
Mindketten elnevették magukat ezekre a tréfás pátoszszal kiejtett szavakra, s a gróf megölelve és megcsókolva nejét, elhagyta a szobát, míg Hermance lakosztályát kereste föl s ismét az eltünt leánykára gondolt, kinek holléte és sorsa folytonos rettegésben tartá.
Ezen szavakra föleszmélt Szodoray, s Bogdanuhoz fordult. Azonban mindeddig a bojár tetteinek csak nemesebb részét, a kiváltást tudván Pióczánétól, igen nyájas barátsággal viselteték iránta. Most valóban tiszteletet és hálát gerjeszt keblemben, kapitány úr, azért baráti jobbomat nyújtom. Bocsásson meg, ha valaha talán nem mai barátságommal állottam kegyed előtt.
Szép dolog, bizalmat követelni, s a bizalom palástja alatt elárulni hitet, becsületet, szerelmet. Most már nem erről van szó, most már a büntetés jő. Először ő, azután te. Félre tőlem! Előbb azzal a másikkal számolok. Nagy erővel ellökte magától atyját, ki e szavakra ijedten eléje lépett s vissza akarta tartóztatni. Atlasz úr valóban meg volt ijedve. Erre soha sem gondolt.
Én legkevesebbet számítok; ott van már az egyetlen, az igazi háziasszony, észre sem veszik az én távollétemet. Atlasz úr keserűen sóhajtott ez ingerűlt szavakra. Góg Ferencz nagyokat nyögött s feje egészen elveszett vállai között. A levelet! Miért nem mutattad meg a levelet? kiáltott Manó, idegesen dobolva lábával az asztalon. Micsoda levelet? kérdé Góg Ferencz, fülét hegyezve.
Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.
A Nap Szava
Mások Keresik