United States or Azerbaijan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Erről a leányról hallott már az erdész, de még nem látta. Pedig híre volt annak, hogy milyen különös teremtés. Nem régóta került haza az apjához, csak amióta a szegény öreg ember mellől elhalt a második felesége. Ez kora tavasszal történt s akkor a leány az első asszonytól való aki azelőtt a nénjénél volt valahol, megsajnálta az apját s visszajött hozzá, hogy gondozza.
Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felsége bárói rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait nem akarta neki elárulni, börtönbe vettetett, honnan, midőn menekülni akart, leesett és nyakát törte viszonzá Bornemissza gúnyosan. Páter Julián fejét csóválta: Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan értesített erről az esetről!
Erről a tökéletes feleségről vonta el most a figyelmét az a másik. Szinte meghökkent, amikor megösmerte Vári Juditot, a pallagi kasznárkisasszonyt, akibe valaha diákkorában nagyon szerelmes volt. De az élet szétválasztotta őket. Hadady akkor még csak érettségiző diák volt; alig egy két évvel idősebb Juditnál: nem lehetett azt végigvárni, amíg számottevő valakivé válik.
Néha ugy érezte, hogy ha lehetne, magába lehelné ezt a gyermeket, hogy egészen az övé legyen és féltékenykedett az asszonyra, a ki egész nap otthon van. Ez az érzése azonban szelid volt, az ellágyult jó ember ingerkedése inkább, sokszor, ha erről beszélt, könnybe lábbadt a szeme és ölelni szerette volna az egész világot.
Igen, igen, igaz, ő ártatlan, köszönöm a felvilágosítást, mondá Sándor, lassan fölemelkedve székéről. Hallod, atyám, Klára ártatlan! Hála istennek! Szót se többet erről a levélről! Vigyázz, Klára meg ne tudja, hogy kételkedünk benne! De arczán nem látszott az a megnyugvás, melyet szavai fejeztek ki.
Mi történt, hogyan történt, erről se az árván maradt leányzó, Clara, sem pedig vőlegénye, Véglyessy István nem tudnak, vagy nem akarnak nyilatkozni. Azt csak a magasságbéli Isten, ki minden titoknak a tudója, tudná megmondani. Én azonban erre azt mondom: Ember, hagyj békét a földöntúli hatalmaknak, és ne kisértsd az Istent, minket gyarló bűnösöket pedig ne vigy, én uram Istenem, kisértetbe!«
Hermance az első pillantásra észrevette, hogy az öreg Ernesztine-nek nagyon rossz kedve van s majdnem félénken kérdé: Kapott valamit enni az a fiatal leány, kit magammal hoztam? Nem, hisz azt mondta méltóságod, hogy senkinek sem szabad tudni a nálamlétéről. Igaz, erről elfeledkeztem. Beszéltél vele?
Holnap ugy-e? Holnap. Elbúcsuztak s Vidovics tovább sétált a Sugár Mariska utcája felé. Tudta, hogy amazok már hazaértek, de Mira néha egy kis cerclet tartott az ablaknál s ezt ma Vidovics nem akarta elmulasztani. Pedig bátran lemondhatott volna erről az örömről. Mintha várták volna. Lola ott könyökölt az első ablakban, a nagyobb tekintély kedvéért Fröhlichnével.
Ha a közönség nem is, ő már látta Giroflét és Giroflát. S így szólt magában: Milyen vakok az emberek! Azt mondani, erről a két leányról, hogy egyformák, hogy csodálatosan hasonlók! Igen, egy a fejök nemes formája, a teint-jök, mely szinte áttetsző s hasonlók a vonásaik is.
De mindenekelőtt beszéljen nekem erről a Kláráról valamit. Ki ő, kik voltak szülői, s hogy került önhöz? Elmondom, a mit tudok róla, viszonzá Obrenné s visszaült kis idő előtt elhagyott helyére. Hermance feszült érdekkel várta szavait.
A Nap Szava
Mások Keresik