United States or Cameroon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kinevettél volna! Ott lett volna megint a szemedben: „szegény!..." Nem bírtam el ezt a gondolatot. Hanem elmentél és kerestél magadnak valakit, aki mondja. Nem kerestem. Találtál. Az lehet. Akivel megcsaltál. "Akit megtanítottál „a szerelem hangjaira". Milyen gúnyosan mondod, látod! Nem én mondom, ő írta; itt a levele, a „szerelmes" levele. Olvastad? Minek képzelsz?
Reményem félig már teljesedésbe ment: Sándor szerelmes lett leányodba s most csak ettől függ, hogy a tiszavégi uradalom úrnője legyen. Megbolondultál? kérdé a festő egyházi barátját. A bolond az, a ki eldobja a kínálkozó szerencsét, felelt nyugodtan a plébános.
Első közönsége ez a jó kis lélek volt; ez az okos szent; ez a föltétlenül hűséges élettárs, aki a szépségét, melegségét, gyöngéd simulását, osztatlan ragaszkodását adta neki szerelmes rajongással. Igazi gyöngy volt ez a drága asszony s annyira minden kacérság és hamisság nélkül való, aminőnek a régi nagy mesterek Madonna képei sejtetik a tiszta női eszményt.
IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi jó időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... IDA: Az is léhaság, ugy-e János hogy valaha én is fiatal voltam? Hát illik ez hozzánk öregekhez? IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám ...
Ki tudja mire nem vezették volna a szerelmes házas párt bú és harag, ha épen Jeszid Murza nem érkezett volna vissza; a tatár Judith felé fordulván, mondá: Téged Abdul khán méltóztatott, mint szolgálót kedveséhez fogadni; s azért míg haza érkezünk, Szirmay Ilona mellett fogsz maradni, de gondold meg, hogy zsákmányom vagy, és a szerint viseld magadat. Most jer velem a herczeghez.
Máriában az édesanyja vonásait örökítette meg, gyermeki áhitattal úgy vélvén, hogy nincs méltóbb emberi lélek, aki az Úr lábánál helyet foglalhatna, mint az ő szerelmes szülője. Ez volt az első szobra, amelyben az emberek, különösen kartársai és a kritikusok, számos feltünő és sajnálatos hibát fedeztek fel és gáncsolni sem átallották az alkotóját. A Mestertől bizony többet várt volna az ember.
Mindig otthon ült, mindig őrizte nejét, mint a sárkány féltett kincsét, együtt ment vele lovagolni, kocsizni, elvitte a városba, ha néha dolga akadt, és Klára boldog volt, mert csak a soha nem szűnő, mindig telhetetlen szerelem jeleit látta ebben; s nem pillantotta meg a sötét gyanut, mely mozdulatlanul ott ült a szerelmes epedéssel ránéző szem egyik szögletében.
És ha például te csalhatatlan bizonyítványát birnád annak, hogy én házasságunk ideje alatt másba voltam szerelmes, mit tennél akkor? Ne beszéljünk ily szomorú lehetetlenségekről. Én tudom, hogy szeretsz s a ki egyet szeret, az nem hevülhet másért! Hermance ajkain elnyomott sóhaj röppent el s miután az ebédnek vége volt, gyorsan emelkedett föl helyéről és férje dohányzójába mentek.
Órákig elbámészkodott a vásárosbódék olajnyomatain és porcellánfiguráin; úgy szerette a virágokat, mint egy szerelmes hajadon; képeskönyv, mézeskalács-szentek, faragott botok, festett cserépedények, figurás tajtékpipák leirhatatlan lelkesedésre hangolták és megrikatta az orgonaszó a templomban.
Csupa semmi ez így; de két ember, aki valamikor szerelmes volt egymásba, úgy tudja az ilyen semmiségeket elmormolni, hogy a másikon a hideg meleg végigszaladgál tőle. Az ördögnek néha nincsen jobb segítője, mint az emlékezés. Valamire, amire nagyon vágytunk, de ami nem történhetett meg. Otthon a felesége kérdésére, hogy: „hol késtél, úgy kis uram?" szórakozottan vont vállat.