United States or China ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mig rendesen megérkeztek a tiz forintok, nem is volt semmi bajom, de egyszer anyám betegeskedni kezdett, akkor azt irta, hogy legyenek egy kicsit türelemmel, aztán meghalt, hát egészen egyedül maradtam s most már ott kezdtek verni. Egészen belebutultam, még gyávább és siránkozóbb fiu lettem s egyszer aztán nekiindultam a világnak. Azóta aztán csavargok.
Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat közben amúgy is nagyon messzire távoztak a kastélytól, ő pedig kócsagot űző sólyma után vágtatva, a vadászat hevélyében elszakadt társnőitől és a vidéket nem ismerve, eltévelyedett a mocsaras erdőségben, hol egyszerre csak martalócok vették őt körül.
Nagyobb bizonyság okáért tintát, tollat s még egy pohár italt kért s míg azt megitta, ezzel megírta nem, nem, ezt itta s amazzal írta meg, hogy a vád minden alapot nélkülöz, Emilia von Stobber ma is csak olyan Oberlieutenants-Wittwe, mint azon a végzetes napon, midőn az a híres díszszázad kirukkolt a főhadnagynak.
Ne szorítsd a kezemet... hagyj békét a karomnak. Mondd, hogy szeretsz. Nézd, hogy epedek érte. Vallj nekem szereimet, egyetlen egyszer, most. Menj az asszonyodhoz. Itt vagyok, egyetlenem! Nála vagyok. Ahhoz menj, ahhoz a másikhoz... Ej, nincsen. Te édes, egyetlen, drága. Aki a levelet írta, ahhoz menj, mondom. Úgy e, gyönyörű stilus? Másodszor vagy odáig miatta.
Ki írta ezt a levelet? kérdé Sándor rekedten. Alá van írva a neve, felelt Atlasz úr félénken. Jer velem, mondá Sándor, megragadva apja kezét és az ajtó felé vonta. De a mint a tornáczra léptek, megállt, mintha más jutott volna eszébe. Melle erősen zihált, homlokán kiütött az izzadság. Nem, nem hozzá, mormogott, mintegy magához beszélve. Előbb világosság kell, meggyőződést akarok.
Minden várakozást felülmúlt, noha mindenki csalódott benne, mert nem azt kapták, amit vártak tőle. Nem volt tudományos könyv, sem politikai irat. De magában foglalta mindazt, ami közviszonyainkról elmondható volt. A nemzet egyeteméhez írta, azért ajánlotta »honunk szebb lelkű asszonyainak«, mert könyve minden családhoz, minden háztartásnak szólt.
I. Napoleon azt irta 1797-ben Károly főherczegnek, hogy: „Egy emberélet megmentése többet ér, mint a csatamező minden diadala.“ S ugyan ő volt, ki később Berthiernek azt mondta, midőn ez az összeirási lajstromot kezébe nyujtá: „És e szerint havonként volna elkölteni való tizezer emberünk.“
Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana.
Az eleje végkép olvashatatlanná ázott az elmúlt éjjeli záporesőben, ami megmaradt, abból is csak egy sor értelme volt kivehető: »...elküttem neköd két ingöt és egy pár libának árát, vigyázz gyereköm az egésségedre«. Bizonyosan valamelyik fiúnak az édesanyja írta. Az apa egészen bizonyosan kifelejtette volna az ilyen levélből, hogy gyerekét az egészségére való vigyázásra intse.
Kinevettél volna! Ott lett volna megint a szemedben: „szegény!..." Nem bírtam el ezt a gondolatot. Hanem elmentél és kerestél magadnak valakit, aki mondja. Nem kerestem. Találtál. Az lehet. Akivel megcsaltál. "Akit megtanítottál „a szerelem hangjaira". Milyen gúnyosan mondod, látod! Nem én mondom, ő írta; itt a levele, a „szerelmes" levele. Olvastad? Minek képzelsz?
A Nap Szava
Mások Keresik