United States or Vanuatu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ami a tied, az az enyém. És ha szeretsz... Az asszony felkacagott. Nézte a fennhéjázó kártyást, aki szerelemre hivatkozva, követel tőle pénzt. Igazán a szivéből kacagott. Ha szeretlek?... Ó Istenem, már nem! Másnap a főhadnagy elutazott. A felesége nem is búcsúzott tőle. Amikor Borsodyné magára maradt, hivatta az intézőt.
Az tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele. Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére. Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...
Madame, nekem elég volt a szerelemből. Van Roosen bárónő megesküdött, hogy addig el nem hagyja kocsiját, amig János nem tér meg az ő karjai közé. Mi lesz a szobraiddal, amelyeket még meg nem alkottál, amelyek még agyad lángoló lelkesedésében, szíved forró ellágyulásában, álmaid vizióiban élnek? Ha engem nem szeretsz, szeresd a művészetet, a dicsőséget, az égi mámort, amelyet az alkotás ad neked.
Gyönyörűség az nekem. Felszabadítasz rá, hogy meggyőzzelek. Úgysem hinnék neked; sohasem bírnék hinni. Nem abból a fából faragtak téged; tudok én sok mindent. Az egész multadat tudom. Könyvet írhatnék rólad. Lenke, édes kis Lenkém, tagadod még, hogy szeretsz? Lehetne ennyi szemrehányás máskép a szavaidban? Képzelődő! Csak hitesd al magaddal. Igazán tiszta őrület, amit művelsz.
Én hallani akartam tőled, erről a te fukar kis szájadról, hogy szeretsz; hogy nagyon, de nagyon szeretsz; épp úgy, ahogy én téged.
Már azt hittem, attól féltem, hogy az a te szeszélyes, hűvös szívecskéd még azzal sem törődnék, ha... Ha? Szóval, attól féltem, hogy nem is féltenél. Féltelek én? miattam elmehetsz; azt teheted, amit akarsz; miattam irkálhatsz leveleket és irathatsz magadnak leveleket. Engem nem csalsz meg többet. Soha többet! esküszöm. Kinek? bánom is én. Boriskám, mondd, hogy szeretsz.
Tizennégy év óta tudom azt, miről soha sem szóltam, de te kivánod, hogy beszéljünk róla, kezdé leverten s szép szemében könyek jelentek meg szavai alatt. Tizennégy éve, hogy rájöttem arra, miként nem engem, hanem mást szeretsz, s gondolhatod, minő hatást tett az rám a három évig tartó házasság után, ki szerelemből lettem nőd, abban a képzeletben, hogy te is szeretsz...
Mi félünk, hogy ti nem féltek, Ti féltek, hogy hát ha mi sem félünk, Ők félnek, hogy miért félünk? Én félek, mert jó félni, Te félsz, mert szeretsz félni, Ő fél, mert tud félni. Mi félünk, mert megtanítottak félni, Ti féltek, mert hasznosnak látjátok félni, Ők félnek, mert nem tehetnek máskép. Én félek elkezdeni valamit, Te félsz folytatni valamit, Ő fél bevégezni valamit.
A Nap Szava
Mások Keresik