United States or Micronesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bizonyos, hogy ha nagytiszteletű Herepei uram meglátott volna, illedelmetlen magaviseletemért alaposan megpirongat. Azonban nagyon messze vagyon most tőlem a derék tiszteletes úr, a haragos Reginát pedig majd mindjárt kiengesztelem. Nem rajtad nevetek, Regina fiam, hanem a ruhádon... aminthogy te sem engem tartottál az imént butának, hanem csak azt, amit mondtam. Most tehát kvitt!
Ki akartalak menteni, hogy a faképnél hagytad őket. No ugyan szépen kimentettél. Eh, majd töröm a fejem, hogy mit beszélek szinész-leányoknak. Mit tartozik rájok az egész história?! Ebben igazad van. S talán elintézték volna az ügyet, de Ciprianit izgatta a dolog. Egy félórai szótlan küzdelem után önmaga tért vissza az imént letárgyalt, kinos fejezetre. Különben nekem beszélhetsz, amit akarsz.
Abban a pillanatban, amikor vállamra lódítottam a Manlichert és el akartam indulni, lecsapott a villám, mely az imént fejemen suhant keresztül fantasztikus gyanu gyanánt és úgy megdöbbentett, hogy a hatás első percében valósággal torkomon akadt a szó. Megnémulva bámultam, mint egy fatuskó. Egy árva hang sem tudta elhagyni a számat.
Hermes Trismegistos imént olvasott szavai villámlobbanásként cikáztak át agyán... »Messziről jő... égijelek támadása előzi meg jöttét, éjféli zivatar dörgése között kell érkezni annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását.« Ő az, kit az írás rejtélyes szavai jelentenek.
Úgy maradtam ott a forrás mellett, ahogy az imént melléje vetettem magamat. Meddig heverhettem ott egy helyben, nem tudom. Lustának és tökéletesen boldognak éreztem magam, nem siettem semmivel és csak lassanként biztattam rá a koponyámat, hogy ne terheltessék most már egy kicsit gondolkozni is. Dicséretemre legyen mondva, akire legelőször gondolni kezdtem, az a szegény kis Regina volt.
Megint arra a bizonyos görbe ösvényre kanyarodunk. Jó lesz tehát megint megállni félúton, mint az imént. Az más, Regina fiam válaszoltam megnyugtatva ha túlerő találna meglepni, annak ki kellene térni az útjából. Akkor elfutnánk? El. Különben nem? Nem. A leány kiköpte a szájában tartogatott fűszálat és valami effélét mormogott maga elé: Akkor szeretném, ha azok jó sokan jönnének... De nem jönnek!
Ha nem értesz valamit, előbb kérdezd meg és csak azután nyisd ki a szádat... Tessék, ezt zsebrevághatom. Voltaképen meg is érdemeltem, mert csakugyan mást értettem a »tummel« alatt, mint amit jelent. Malacságot sejtettem, holott semmi. Bár hiszen az is bizonyos, hogy ha az imént nem hallottam volna szájáról azokat a csúnya szavakat, nem jutott volna eszembe, hogy meggyanusítsam.
Az ország közönsége csak az imént értesült arról, hogy a budapesti vasgyárak kollektív szerződést kötöttek a szervezett munkásokkal s többi közt megigérték, hogy csak szervezett munkást vesznek fel a gyárba.
Amilyen mámoros örömben és elragadtatásban úszott az imént egész valója, épp akkora düh fogta el most Bornemisszát. Egy lépéssel a másik szekrény előtt teremve, fölszakította annak ajtaját. Még ezután is mersz a szemem közé nézni, képmutató, nyomorult! kiáltá dörgő hangon és elébe tartotta azt a kémiai módon lemásolt levelet.
A hozzám legközelebbre eső »pislicárok« amint Nagy főhadnagy úr nevezte az imént, egyébként mondom, felette derék és igen lelkiismeretes, igen becsületes munkát végző szanitéceinket egy vékony vízmosás szélén iparkodtak fölfelé vászonponyvás szekereikkel és bizony már szemmelláthatóan kimerült lovaikkal. Hollá!... integettem nekik a sipkámmal is.
A Nap Szava
Mások Keresik