United States or Åland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Holla!... hála istennek... ez a Morelli kapitány úr jól ismert recsegő hangja. Futottam a hang irányába. Hány utamba kerülő embert löktem föl, nem tudom, jókat taszítottak rajtam is de, hála istennek, végre mégis csak megtaláltam a testvéreket. Az első ember, akibe belebotlottam, a bivalynyakú Varga őrmester volt.
Holla, már tudom! nevetett vidáman a vöröskeresztes bácsi bizonyosan a regimentet keresi... nem igaz? Intettem, hogy igaz. Hát kérem legyintett kezével, mialatt megint elfoglalta előbbi helyét a bogrács mellett s engem is odainvitált a közelébe azt ez idő szerint hiába tetszik keresni. Messze vannak? Ojjé! Talán mégsem lehetnek olyan messze, ha Heiszer úr itt van... Csakhogy nem vagyok itt.
Csak a föld mélyéből előtörő patak egyforma csobogása hallatszott, amint a köveken lerohanva, megkezdte futását a halott falu felé. Hol van az a leány? Vizsgálódtam, de nem tudtam fölfedezni. Talán lefeküdt és alszik? Beljebb mentem a torok belseje felé, hogy megkeressem. Hollá, itt vagyok a vízzel! Merre vagy?
Mögöttük egész sereg mindenféle szekér, taliga és vöröskeresztes kocsi iparkodott előre a félhomályban. A derék szanitécek kiabáltak, a kocsisok kiabáltak és suhogtatták az ostort, mindenki kiabált, ha kellett, ha nem. Enélkül nem megy. Tehát én is kiabáltam: Hollá! ide!...
S akkorát kiáltott, szinte zengett bele a mély »Verbindungs-Graben«, amelybe sietve beugrottam, nehogy az alig négyszáz lépésnyire eső orosz állásokból valamelyik szemfüles »muszi« észrevegyen. Hollá, tanácsos úr! Kegyed az, vagy csak a lelke? Megráztam mind a két kezét. Én vagyok, őrmester úr, berukkoltam.
A Nap Szava
Mások Keresik