Ezen már nem lehetett változtatni. Atlasz úr lassanként magához tért a kábultságból, melybe vejének halála s leányának és unokáinak könnyei ejtették, s nagy erőfeszítéssel összeszedte minden tehetségét, hogy megmentse a megmenthetőt és valami rendet hozzon a halott zilált ügyeibe. A szerencsétlen fiatal gróf súlyos terheket hagyott hátra, melyek mind az apósának vállára nehezültek.

Ez mind helytelen eljárás. Nem ajánlatos a különböző, úgynevezett »vérzéscsillapító« szerek használata sem, mert a legtöbb veszedelmes, hiszen ott, ahol vérzés van, sebzésnek is kell lennie, az ártalmas vérzéscsillapító anyagok pedig könnyen megfertőzhetik a sebet. Akiknél az orrvérzés gyakori vagy fájdalommal jár, jól teszik, ha orvoshoz fordulnak tanácsért.

Mikor a cseléd reggel bejön, hogy tüzet gyújtson, az ifijúr fölébred a kályhaajtó nyitására és szétüt mind a két tömzsi karjával. Hogy-mint, az mindíg eshetőség kérdése. Az ágyában legföljebb a párnákat pofozza, de az ágya nem arra való, hogy abban feküdjön.

Alapja volt mind a kettőnek egy-egy megtörhetlen, s talán vad és ádáz akarat, mely nem eredetében, csak munkálatiban különbözött, Tivadarnál a jóban, Gregornál a roszban tüntetvén ki magát.

Ahányan voltunk, mind a legnagyobb figyelemmel hegyeztük füleinket, hogy újra kezdődik-e a »bál« vagy erre az éjszakára be van fejezve és a rendezők egyebet gondoltak, a távolból azonban ettől kezdve semmiféle hang nem érkezett hozzánk. Az egész óriási fronton csendesség támadt. A szél még javában ordítozott, amikor végre az én szemeimet is lefogta az álom.

Ki ne fáradjatok fél-uton; oda ne adjátok gyerekségekért a jövőtöket, azt a fényes jövőt, melyet elérnetek csak tőletek függ! Isten veled, édes lányom. Írj Miráról, s írjon ő is, a kis álmos. Ölel mind a kettőtöket szerető atyátok Haller Xav. Ferenc. Haller Mira T. c. Haller Xavér Ferenc úrnak Budapest, Gyár-utca 117. Kedves apuskám! Lola tegnap föllépett!

Nagyon megköszönném, ha a méltóságos báró urfival ezután a Gábor menne kocsizni. Fiatal mind a kettő... Én meg megmaradnék a kisasszonynak meg az öreg báró urnak... Miért?... Hát mert ha véletlenül ugy előfognák az ifju urat, hogy elrakják, hát én már nem igen volnék melléje való.

Villám nagyon türelmetlen és a földet kaparja lábával. Nem fél a kisasszony? Nyújtsa kezét és vezessen, felelt Klára, vidáman suhintva lovagló ostorával. A pap is most hajt be az udvarra, kiáltott Boglár Kálmán, kihajolva az ablakon. Én már csak vele tartok. Előre, gyerekek! Mind a hárman kisiettek a szobából. Atlasz úr egyedül maradt a feleségével.

De már akár azért, mert a kis Madonna éppen most nem mozdulhatott ki észrevétlenül; akár mert még nem volt itt a hexameter büflázás rendes ideje és így nem gondolt odabent senki sem: a szegény fiucska sokáig hiába erőlködött. Már a torka is kiszáradt a folytonosskandálástól", ahogy agyon meg agyongyötört klasszikus tudományát mind türelmetlenebbül hirdette.

János ugyanis kora hajnalban bejött a tanyából az asszonnyal, hogy elad egy kocsiderékra való miegymást. Az asszony a csirkékkel a csirkepiacra ment, ő a búzával a búzapiacra s miután eladta mind, úgy vélte, hogy ezúttal leghelyesebb lesz valamely korcsmába beóvakodni. Ez már, akárhogy keressük, megtörtént s miután János bort ivott, pályázni kezdett. A pipát zsebrevágta. Nem való a városba pipa.