United States or Mozambique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Itt lélegzet elnyomva vonultak meg, és szívök sűrű dobogását kivéve a zajos élet minden jele eltávozék tőlök, csak Ilka reszketett minden tagjaiban, alig tartva föl magát kedvese vállain. Az átkozott hajdúk hamar nyomunkba akadtak; de a rabokat magammal hurczolom, míg csak lehet, föl a hegyekbe futunk Máramaros felé. Zúga egy hang az ajtón kívül s könnyen ismerhető vala Pintye Gregor szava.
A hang, melyen e kérdést Dózia kiejté, száraz és büszke volt s a komorna homlokára komor redőket vont és vállat vonva mondá: Nem éppen szükséges, de miután feleltem kérdésére, azt hittem, én is szerencsés leszek választ kapni.
Szegény nagy Regina ismételte csöndes hangon akkor még nem tudta, mily borzasztó vége lesz... ...Ez a megindult, csöndes hang annyira meglepett, hogy egy kis bakatúlzással szólva majdnem lefordultam a kőpadról, amelyen ültem. Ez nem a tegnapi vörös Regina hangja, hanem egy értelmes, érző, öntudatos és gyöngéd léleké, aki tudja, hogy mit mond.
Hogy néztél rám, Istenem! mintha csak ez lett volna a szemedben: sejtettem, tudom, de nem akarom tudni és jobb, ha elhallgat, mert különben egészen elveszít. Nem mutattál sem megdöbbenést, sem lázadást, mégis éreztem, hogy büntetsz. Egy hang nélkül. Csak azzal a reménytelenséggel, amely a lényedből olyan ellenállhatatlanul sugallódott belém. Elfulladt a szerelmi vallomásom.
Regina szelíden rázogatta vörös fejét, miközben szomorúan ezt válaszolta: Nem szükséges... Úgy is elhiszem. Megint egy érthetetlen rébusz! Ez a bánatosan lemondó hang, ahelyett, hogy mint eddig mindig lecsillapított volna, most valósággal bosszantott. Regina nem figyelt többé rám, hanem gyorsan megindult és a bokrok sűrűségében a közeli barlang felé sietett.
Egyelőre azonban csak egyetlen szót tudtam megérteni, de ez is elég volt, hogy meghökkent csalódást érezzek és »fertig«-re szorítsam markomban Manlicheremet. Stoj... suttogta társának egy aggodalmas hang. Oroszok... Nekiszorítottam vállamat a fatörzsnek és moccanás nélkül várakoztam. Összeakadok két szökevény orosszal.
Magas, foszlott vakolatú, falkerítés vette körül az egészet, csak a hegy tetejéről láthattuk a ház tetején a zsindelyt, melyet buján nőtt be a moha, azután, amint lennebb ereszkedtünk, elveszett előlünk a ház. Egy csomóban sok fekete fa lengett lomhán jobbra, balra, a mint északról, vagy délről fujt a szél s a nagy csendbe néha egy-egy hosszu vonítás, veszedelmes ismeretlen hang üvöltött bele.
Már pedig Nagybánya felől is közelít üldözésünkre egy csapat. Mondá egy másik hang, s egyszerre vele a kulcs is nyikorgott, az ajtó egészen kinyílt, és Pintye Gregor belépett, utána Marosán, a haramia hirtelen becsapta az ajtót, és ismét bezárá, s haladék nélkül tovább ment kisérőjével együtt, a sötétben nem is gyaníthatva foglyai oly közellétét, annál kevésbbé, mert a napvilág betörő fénye ellen árnyékot vetett rájok a benyitott ajtó is.
Ropogott is, tódította a második s mindjárt akadt több is, aki hallotta ropogni a falat. Több hang összevegyült, már egyszerre beszéltek: Megfagyott a vérem... Alig birt a lábam... Megkerülve a telket, előjöttek azok is, akik a hátsó falhoz hordták a meszet és téglát.
A kutyák majd megették; ott hörögtek, vicsorogtak körülötte, amíg szorongó káromkodására valami rekedt hang el nem parancsolta őket onnan. Ki maga? kérdezte a jegyző meglepetve. Én itt a bakter vagyok, kérem alássan. Hol: itt?! Én nem ösmerem magát. Itt a Galagonyás majorban; itt vagyok én a bakter. És ösmerem ám a téns jegyző urat.
A Nap Szava
Mások Keresik