United States or Palau ? Vote for the TOP Country of the Week !


Boszusággal nézett , s mint aki még tartogat valamit, de már siet, türelmetlenül szólott arrafelé, ahol az asszonyka ült: Te meg az uramat nem kapod meg. Pihent, erőt gyüjtött, hogy kimagyarázza magát. Levegőért kapkodott. Szőcsné megtámasztotta a tenyerével a hátát, s aztán tovább folytatta: A végrendelet olyan, hogy nem kaphatod meg. Csak addig az övé a vagyonom, amig meg nem házasodik.

Kedden este esküsztök! monda a tudós olyan indulatos, parancsoló hangon, hogy lánya megfélemlítve elhallgatott. Bornemissza azonban tovább is ingerülten járt föl s alá a drága szőnyegekkel és pompás mobiliákkal egészen újonnan bútorozott szobában, melynek nyitott ajtói még egész sereg egymásba nyíló, fényesebbnél fényesebb termet mutattak.

Nagy uram izenetét hozom. Bocsánatot kér az idegen vendégtől, hogy nem jöhet vissza! Illustris látogatója érkezett a prágai udvarból. Én is távozom! A kereskedők, kiknek társaságában jöttem, indulásra készen állanak! És a segítség? kérdé José. Megadom a szükséges utasításokat a többi az anyag dolga. Mikor szükséged lesz rám, itt leszek! José az ajtóig kísérte. Tovább ne jőjj, monda.

A haldokló azonban most már eltorzult arccal, vigyorogva suttogott neki tovább: Neked hagytam a szürke nagykendőmet. Azt neked ki kell szolgáltatni a hagyatékból...

No mondta Mönyhért ha mán legyüttél, faragok belülled a kis onokámnak kiskést mög fakanalat. Mán úgy is elúntam itt magamat végképp. A faág zizögött tovább, hogy az de bízisten lössz. Mönyhért mostand elővötte a bicskáját. Mögnézte egyik végül, mögnézte másik végül. Akkor kinyitotta a tulajdon ágát. Igenyös, szép ág ez, még az öreg Sziráki csinálta a városban, de tulajdon maga.

A kalózok kincseit szétosztotta a gályák legénysége között, a Crassus által küldött váltságdíjat pedig megtartotta magának. Azután, nem habozva tovább, keresztrefeszíttette az elfogott kalózokat a maga felelősségére és a lehető legrövidebb úton visszatért Rómába, ahol újra gondosan ápoltatta elhanyagolt körmeit és illatos fürdőjében feküdve, megelégedetten gondolt a kellemesen eltöltött nyárra.

Teszünk róla! viszonzá Holcsi oly mogorva, fenyegető hangon, hogy Klára összeborzadt. És hova megyünk? kérdé azután. Egyelőre Budapestre, később tovább. Ez a leány, mint tudod, rám nézve vagyont képvisel és a jelek után itélve, Oroszlay beavatkozása megfoszthat attól. Azért minden áron elejét kell vennünk, hogy az ne történhessék. Értsd meg jól, minden áron!

Mit lőttél? kérdezte tovább az erdész szelid hangon s a földre dobott zsákra fordult a tekintete. Őzet! vallott a „vadorzó" nyugodtan és már nem sütötte le a szemét, sőt most Balázson volt a sor, hogy megzavarodjék a rácsudálkozó tekintettől. Hátha valamelyik erdőőrrel találkoztál volna? szólott szemrehányó hangon. Elfogott volna... Engem ugyan soha!... kiáltotta a leány fennhéjázva.

A mama, a mama, motyogott s idegessé tette az ifjabb Gluboviczot, a ki már nem volt ennyire naiv. Rákiabált a nagy aggodalomba egészen belebutult emberre, hogy ne marháskodjék s fogja be a száját. Azt mondta, hogy ő tovább lát az orránál. A mama föl akar jönni a nyakára, annyi az egész. A vén fiu, az Adolf belebujt a könyvekbe és rázta a fejét. Nem igaz, nem igaz.

Atlasz úr könnyen megharagudott nejére, ha nem volt vele megelégedve, de épen olyan könnyen kiengesztelődött, s az efféle házi viharok soha sem tartottak tovább egy-két percznél.