United States or Nigeria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ez alatt a néhány percnyi idő alatt, míg magára hagytam, hogy összeszedje magát annyira-amennyire csakugyan összeszedte magát, de kimondhatatlanul levertnek, sőt majdnem teljesen apathikusnak látszott. Előbbi heves szeméremérzete mintha tökéletesen megbénult és eltűnt volna, még kísérletet sem tett, hogy meztelen tagjait eltakarja.
Oroszlay magának vőlegénye, s nincs ok rá, hogy cserben hagyja... Tudja-e, hogy ő olyan valamire fogja határozni magát, mitől Isten óvjon meg mindnyájunkat, kik jó keresztények és vallásosak vagyunk. Az nem lehet! kiáltott föl rémülten Dózia. Ő tudja, hogy miért hagytam el... Nem vagyok méltó hozzá, s ha ma kész volna is értem minden áldozatra, később megbánná és akkor...
Aztán, ha jól bezárja őket, kinek mi köze hozzá. Ur az, nem lehet neki olyan könnyen parancsolni. Gyerünk el hozzá. Egy kicsit huzták, halasztották még a látogatást, hanem már nem hagytam nekik nyugtot. Látnom kellett azt a furcsa embert.
Látnia kell, hogy sem makacskodása, sem haragja nem imponál, nem fogok utána meghalni bánatomban... Még tréfából sem. Amit megtehetek, megteszem. Itt hagyok számára egy csomó ennivalót, a pokrócomat, a gyufát és más efféléket, használja, ha akarja. Hogy hol találhat meg, azt úgyis tudja. Schluss! Magamra kapcsoltam a holmimat, vállamra löktem a Manlichert és faképnél hagytam az éjjeli szállást.
Haszontalan fáradság lett volna, ha meg akartam volna vele értetni, hogy a szóbanforgó kozák szintén a rég elföldelt emberek közé tartozik, mert úgysem adott volna hitelt szavaimnak. Hagytam tehát, hogy beszéljen. Még dünnyögött valamit, de azt már nem értettem meg. Azután megdörzsölte homlokát, hátralökte fején a vörös haját és ismét kezébe vette szoknyáját, meg a szappant.
Bár hiszen annyira jelentéktelen epizód volt az egész, hogy kár rá vesztegetni a szót. Ezt meg is mondottam a leánynak, de csak azt nyertem vele, hogy még gorombább lett. Úgy kell lenni, hogy megérezte, mire gondoltam az imént és ez sértette érzékenységét... Hagytam, hogy mérgelődjék. Majd lecsillapodik. Leszereltem.
De az enyém volt ... ezer villám és vakablak!... az én gyufatartóm, ugyanaz, amelyet több egyéb holmimmal együtt Regina birtokában hagytam. Hogy került ez ide?... Fölemeltem a földről és alaposabban megvizsgáltam. Semmi kétség! Ugyanaz a gyufatartó... Újabb ezer villám és százezer vakablak... hogy az Isten csudájába került ez ide?
Én például másért nem hagytam volna el oly kedves helyet, mint Csetnek, hol minden megtörténik arra, hogy az ember jól érezze magát. Ennek nem mondok ellent, de nekem nagyon is sok volt az élvezetből... Belefáradtam. Mint rendesen, ha a hölgyek nagyon kitüntetnek, de hisz mindenütt rajonganak érted! Arról nem tudok. Szép a szerénység, de a túlszerénység hiba!
A hullarablásra lopakodó parasztok tovább mentek. Hagytam, hogy menjenek. Amikor már a legkisebb nesz is megszűnt és ismét az éjszaka csendessége nehezedett a sötétségre, másodszor is kísérletet tettem az alvásra. A jó szándék azonban csak nagyon tökéletlenül sikerült.
11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam. 11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok. 11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez az angol. 12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még impertinensebbeknek tartja.
A Nap Szava
Mások Keresik