United States or Haiti ? Vote for the TOP Country of the Week !
Regina oly halkan dünnyögött, hogy nem értettem meg, miről beszél. Mondottál valamit? Azt mondottam suttogta félrehúzott szájjal hogy útálatos fickó azzal az ő kisasszonyosan fehér bőrével. Ki? A tiszt, aki vezeti őket. Róla beszélek. Hm... ez már megint nem egészen bizonyos jele a gyógyulásnak.
Kenyér, száraz lengyel kolbász és sajt volt a menázsi. Szótlanul ettünk. Legalább a kis villamos zseblámpám volna itt, mondottam majszolás közben igaz! hiszen nálad hagytam, Regina. Igen, nálam maradt, de már nincs meg, válaszolta a leány útközben valahol elvesztettem... Már nem is tudom, hogy hol.
Azután Mabelre nézett és félénken mosolygott. A leány nyiltan visszamosolygott rá. Mikor pedig később táncba vitte, így szólt: Egészen jól csinálta! Nem mondottam valami bolondot? kérdezte a fiú. Nem. Igazán nagyszerűen beszélt erősítette amaz. Sokáig ébren feküdt az ágyában az éjjel, vagy inkább reggel felé, mikor nyugovóra tért, a szivét pedig megdobogtatta a bor és az indulat.
Bár hiszen annyira jelentéktelen epizód volt az egész, hogy kár rá vesztegetni a szót. Ezt meg is mondottam a leánynak, de csak azt nyertem vele, hogy még gorombább lett. Úgy kell lenni, hogy megérezte, mire gondoltam az imént és ez sértette érzékenységét... Hagytam, hogy mérgelődjék. Majd lecsillapodik. Leszereltem.
Már akár hiszi Kristóf mester, akár nem hiszi, mégis egészen úgy van, a mint mondottam, hangzék a czizmadia felelete, s vagy nem tudta tovább erősíteni állítását vagy méltónak nem tartá, mert Jutka ifjasszony s vele az egész társaság vak hitelök jeleit adták, az effélékben orthodoxus nő még ura térítéséhez is fogott, ámbár nem apostoli szelíd lélekkel.
Esel... dunnyogta megvetéssel. Hm... ezt egyszer már hallottam, mondottam vállatvonva, anélkül, hogy a friss gorombaságra további ügyet vetettem volna. A leány élénken bólintott. Ja... már hallottad és mindig hallani fogod, amikor szamárságokat beszélsz. Ezzel a sánta lábbal akarsz te elmenni a forráshoz? Mondtam. Azt is mondtad, esett szavamba a leány hogy a sánta kutyát hamar utólérik...
Az erdő ezen az oldalon van és nem a túlsón... dörmögte a másik. Bizonyos, mondotta határozottan a másik tulajdon szememmel láttam, hogy megdöglött... Feje berepült egy ló hasába, maga ott fekszik szélrül a saját lova mellett. És azt is tudom, hogy sok pénz volt nála. És az is bizonyos, hogy azóta itt még nem járt senki. Azért mondottam, hogy vissza kell jönni és megszerezni a pénzt.
Bátran mehetek? Nem csalsz meg? Nem. Akkor hát... De itt foglak találni, ha visszajövök? Itt. Bizonyosan? Bizonyosan. El se tudnék menni, ha akarnék is, mondottam bekötött lábamra mutatva a sánta kutyát hamar utolérik. Intett, hogy ez igaz. Jó, hát elmegyek... de mindjárt visszajövök. Letette mellém a kendőjét és elindult.
A Nap Szava