United States or Ghana ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hermance mind nagyobb bámulattal tekintett az ifjúra, s pár pillanatnyi habozás után mondá: Ha jól emlékszem, ön határozottan bevégzettnek mondta azt, amire Dózia miatt kértem, s megtagadott minden továbbkutatást, sőt arra kért, hagyjak föl én is azzal és bizzam a leányt sorsára, miután ő jól érzi magát ott, a hol van, s boldog jelenlegi környezetében.

Azon idő alatt, melyet a tiszavégi kastélyban töltött, ő is egészen belejutott az ott uralkodó áramlatba, mely határozottan kedvezőtlen volt az öregek tekintélyének, s abból állt, hogy mindenki Sándort tekintette az igazi úrnak s nem igen vette számba az öregeket.

És most a legkeserűbb csalódáson ment keresztül, mert bár Oroszlay érzelmeiben már rég kételkedett, s az utolsó időben félig szétfoszlottak reménységei, mind a mellett sohasem tudta oly határozottan, mint Dózia vallomása után, hogy annak a szívnek szerelme, melyért ő életét adta volna, másé, s nézve örökre elveszett.

És már futott is, mint a zerge, egyenesen a leégett tanya felé. Nem telt bele egy negyedóra és már vissza is jött, maga után húzva azt a négykerekű kézikocsit, mely a sertés ól mellett csodálatosképen épen maradt. foglak emelni és húzni foglak mondotta határozottan. Előbb azonban lemegyek a barlanghoz és elhozom a holmit. Azt nem hagyjuk itt annak a bitangnak, akit verjen meg az Isten...

Egy párával sem többet viszonzá határozottan a bojár. Legyen áldott a próféta neve. Vidd el, ha a khán parancsolja viszonzá fájdalmasan Jeffi murza. És hazámba fogsz-e vinni? kérdé örömöt lihegve Ilka a bojárt. Ez habozott a felelettel, végre mégis alkudozó hangon rebegé: Előbb Jászvásárba, onnan azután onnan hazádba, ha egy kérésemet teljesíted.

Oberlajtnantin van penzió, hm! De a professzor a fejét rázta. Áhá s a kezével többször határozottan a levegőre ütött. Ha a főhadnagyné férjhez megy, elvesz a penzió. Szszsz! szívta a fogát Faire úr, de nem szólt semmit, mert a szappant kellett főznie. De nem úgy megy a dolog.

Olvasta Hermes Trismegistos könyvét? A jövevény bólintott. Nos hát, ennek hetvenhetedik lapján, harmadik bekezdésként ez áll. Szóról-szóra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejét rázta: E bekezdést nem ismerem, pedig többször lelkiismeretesen keresztül tanulmányozám! felelé határozottan. Ugyanezt hittem én is! De kimondhatatlan bámulatomra benne találtam.

Hogy a gyönge máju páciens a boritalból, ürmértékben kifejezve, mennyit használjon, erről az orvosi tudomány nem nyilatkozik egész határozottan; s e tekintetben a belgyógyászat jeleseinek a nézete alighanem eltér a Horváth Jóska vélekedésétől. Egy azonban kétségtelen.

Amikor az asszonynak kezet csókolt, úgy rászorította az ajkát arra a kis kézre, hogy szinte nyoma maradt. Hiába! nem igen érthetett a nagy gyöngédséghez. Mindent olyan erősen, határozottan, olyan egészen cselekedett. Borsody mondta is a feleségének: nagyon derék ember, csak ne szorítaná meg úgy a kezemet; minden kézfogás után összeragad az ujjam...

Ez megint olyan határozottan volt mondva, hogy határozottabb parancsot maga Morelli kapitány úr sem adhatott volna. »Akarok«... és azzal schluss! Hiába, jól megy. Még huszonnégy óra és ebben a barlangban csakugyan ő lesz a medve. Még pedig olyan medve, aki táncoltat. Akit pedig táncoltatni fog, az alighanem én leszek.