United States or Bolivia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az éjszaka hűvösebb lett. William egyszerre felkönyökölt a süppedő párnára s jobbjával az ablakok felé mutatott. Lihegve, izgatottan kiáltott a papra: Küldd ki őket, János. Nem akarom, hogy itt legyenek.
Demokrata volt, de az isteni nép szennyét és szagát nem bírta el. A rabszolgák lihegve vágtak át a városon, elhaladtak Jupiter templomának porticusai előtt, azután lekanyarodtak a kikötőhöz. Egy lehorgonyzott bárka előtt álltak meg, amelyet széles palló kötött össze a parttal. Az aedilis kiszállt s halk hangon utasításokat adott a rabszolgák vezetőjének.
Bizonyosan ő is hallotta a lövést. Egy szót sem! bizz rám mindent. Azzal elkezdett kiabálni: erre erre Tamás! A vadőr lihegve furakodott át a bokrokon. Ejnye, mondta és lekapta a kalapját, de megfuttatott a tekintetes úr! Legalább két kilométert szaladtam egy szuszra. No, majd kijár érte egy pohár jó bor; most csak kapd fel ezt az őzet és vidd a gátőrházhoz, onnan majd elvitetem holnap.
A nagy fiu lihegve és rettenetes halványan jött haza s keresni kezdte a kicsit. Nem szólott semmit, csak nem értette meg, hogy hova tünt el a barátja. Az anyja nyomon követte, leste minden mozdulatát, nem tudta, hogy mit keres. Félt megkérdezni, várt, hogy szólaljon meg magától. Mikor azonban látta, hogy nem beszél, már nem birta tovább, most már bizonyos volt előtte, hogy miért jött haza a fiu.
A hölgy futva jött be az udvarra és lihegve állt meg Jung Kálmán ágya mellett. Itt vagyok, mondta. Kálmán nem felelt. Hanem az arca halovány rózsaszinű lett, mint a fiatal barackvirág és a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint két fekete tó. Akkor a hölgy leült az ágya szélére és megfogta a kezét. Hallgatva néztek egymásra. Mindennap el fogok jönni mondta aztán egész csendesen.
A boltozott kapunyílást szelíden koszorúzták a komló óriásira növekedett fonadékai s az erkély egészen eltűnt a zöld indák között. Raymundus lihegve sietett föl a lépcsőn s mámoros örömmel lökte be a nagyszoba ajtaját. Csodálkozva állt meg a küszöbön. A szoba üres volt.
Futvást jött a kis kanász és lihegve újságolta, hogy a disznóólból egy fehérhasu vadmacskát kergetett ki, amelyik egyenest a rőzse alá szaladt. Egyszerre kiáltotta az írnok is, Mári is: a nyest. Most már hiteles alapon lehetett elindulni. Gebe kedvre kapott. Összecsődítette hirtelenében a béreseket; azok jobbára úgyis csak a napot lopták.
Egy párával sem többet viszonzá határozottan a bojár. Legyen áldott a próféta neve. Vidd el, ha a khán parancsolja viszonzá fájdalmasan Jeffi murza. És hazámba fogsz-e vinni? kérdé örömöt lihegve Ilka a bojárt. Ez habozott a felelettel, végre mégis alkudozó hangon rebegé: Előbb Jászvásárba, onnan azután onnan hazádba, ha egy kérésemet teljesíted.
Mily csapás! mily szerencsétlenség! jajgatott az alázatos jogtudós, megragadva vendégének mindkét kezét. Isten hozta nagyságodat szerény házunkba, e szomorú alkalommal. Itt lakik még Lándsa Jenő? kérdé Sándor lihegve, rekedten. Itt lakik, oh nagyon is itt lakik! sóhajtott Góg Ferencz, barátságosan rázva vendégének fogva tartott kezeit. Itthon van? kérdé Sándor a ház felé indulva.
A Nap Szava
Mások Keresik