United States or New Zealand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nagy volt tehát meglepetésük, midőn meghallották a valót, s ámbár meglehet, hogy néhány vidéki kisasszony és az eladó leányokkal rendelkező szülők keblében egy pillanatra valami kellemetlen csalódás érzése mozdult meg, mégis jó magyar szokás szerint, a toast befejezése és a tus fölhangzása után, az első meglepetés elmultával általános volt a zajos éljenzés, dobogás, pohárcsengés, s mindenki sietett szerencsét kívánni az új párnak.
Veronika nem felelt, gyorsan sietett előre, Ernesztine alig birta követni. Midőn a kocsi-állomáshoz értek. Veronika besegíté az öreg komornát s a kocsisnak mondá: A Sacré-Coeurbe. Ernesztine elámulva ült mellette. Hova mondta a kocsisnak, hogy menjünk? kérdé, azt hivén, hogy nem jól hallott.
Nem sietett. Lépésben haladt. Nem akart utólérni senkit. Semmit. A határ domb tetején aztán megrántotta, a lova száját. Megállott. Áthajolt a nehéz vasderes nyaka fölött, szeme fölé ernyőzte tenyerét s elnézett messze nyugat felé a gyengén párázó violás ködökbe, amerre a bécsi paloták cifra tornyai magasodnak, valahol a Tiszán túl, Dunán túl.
Midőn a hölgyek leszálltak a fogatról, már egészen sötét volt, de Hermance mind a mellett óvatosan körültekintett, mintha valamely véletlen találkozástól félne, de az utcza teljesen üres volt, s ő Dóziával együtt észrevétlenül surrant be a hátulsó kapun és sietett föl azon a melléklépcsőn, melyen távozott.
A plébános úr jött érte kocsiján és elvitte. Hová? kérdé ijedten Atlasz úr. Nem mondták, én meg nem kérdeztem, viszonzá János, hosszút köpve az ablakból, melyet aztán nagy lelki nyugalommal becsukott. Atlasz úr megijedt. Ez a hirtelen elutazás, a plébános társaságában, rosszat jelenthet. Meg kell tudnia, hova mentek. Sietett gyalog a faluba s meg sem állt, míg a plébániára nem ért.
Lassanként rájött mindezekre, de az okát nem birta kitalálni, s félni kezdett, hogy valamely cselszövevény veszi őt körül, mi lassú biztossággal halad czélja felé... Azon a reggelen, melyen Oroszlay puskával vállán elindult Tornyos felé, ő is elhagyta szobáját és gyorsan átfutva a kerten, sietett a tó partja felé.
Ha tönkre jutok, nem öntől fogom kérdeni, mit tegyek. Jaj nekem! úgy is tudom, hogy nem tőlem kérdené, sóhajtott Atlasz úr, megborzadva. Eszébe jutottak Eveline rémképei: a töltött pisztoly, a koldúsrongyok, és sietett megnyugtatni e lobbanékony fiatal mágnást. Ki mondta, hogy batyut vegyen a hátára? folytatá engesztelő hangon s kissé erőltetett nevetéssel.
Néha egy földmívessel találkoztak, aki jobbra-balra himbálódzva sietett öszvérén, hosszú botját keresztbe fektetve maga előtt a nyergen, köpenye csuklyáját fejére húzva. A Tiberisen csónakok úsztak, amikben ittas társaságok mulattak ének- és lantszó mellett. Odább sűrűn követték egymást a pénzemberek és gazdag polgárok villái, amiknek falait ellepték a vadszőlő és a borostyán kuszált fonadékai.
Orlovszki herceg életunt vendégei, akik az imént fagyos nyugalommal konstatálták, hogy Eisenstein esete Fura eset, ha-haha! Soha ilyet, ha-ha-ha! hirtelen összesugtak; Adél személyesítője pedig fölhasználta az általános elszórakozást és sietett megismételni a couplet-ját: Márki, szivem, Higyje nekem, Hogy bánt ez a dolog, Mert csak aki vak, Mondana olyat, Hogy én szobalány vagyok.
Felsikoltott örömében. Nusika, maga még ébren van? édes angyalom, szóljon az apjának, hívja ide. Nusika kitalálta, hogy ez mit jelent. Lelkendezve sietett a tornácra: Apus! apus! megjött Bogáti! Steinhuber úgy pattant fel a szendergéséből, mint a gummilabda. Hol van? mi van? mit hoz? ... és rohant nyomban Bogátihoz. Az alerdész odanyújtotta neki a retikült.
A Nap Szava
Mások Keresik