United States or Australia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Montecuculi egy alacsony gőggel s külföldi gyűlölséggel teljes kaján lelkű ember volt; s azért jaj annak, ki gyalázni meri hazánk századok óta vitézségről híres nemességét, azt nem őrzi meg Montecuculi minden dicsősége a büntetéstől.
A legokosabb beszéd az volna, ha így szólnál: «Jól van fiam, ha szereted Klárát, vedd el és fogadd áldásomat». Jaj nekem! kesergett Atlasz úr, még áldást is adjak? Hát az áldásom nélkül nem vennéd el? Elvenném, de boldogtalan lennék. Mégis jó fiú ez a Sándor, jegyzé meg az öreg asszonyság. Hiszen épen az a baj, hogy jó fiú! kiáltott elkeseredve Atlasz úr.
A másik védekezve felel vissza: Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend engöm. Kend okos embör. Pista bácsi, kend katona is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, hogy nem mék utánna, aki szerelömből ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal bolond ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy mén a szerelöm, ahogy neki tetszik, mán mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, maradjon benne! Én nem mék utánna.
Ha így okoskodunk, nekem még többet lehetne követelnem, mint a mennyit sógorom kap. De nagylelkű és szerény leszek, s megelégszem ugyanannyival. Jaj nekem! a te szerénységed nagyon sokba kerül. Akkor hát ez a négyezer forint a conto lesz az apanage-ra?
Egyebet se hallottam, mint a hogy az öreg elmondta, hogy mint visított a fia: Jaj! Jaj! aztán nehéz lett az agyam s mig rámeredtem a kis öreg emberre, ugy éreztem, mintha összezavarodnék bennem minden. Hangosan gondolkoztam, egy párszor kiszaladt a számon a végtelen sajnálkozás: szegény, szegény, de az öreg meg se hallotta, most már egészen az alapeszmével volt elfoglalva.
De a két dakli nem igen respektálta a vizsla arisztokrataságot, hanem csak ráugrált Máriára s meghengergőzött a mamuszán, amelyet télen papucsképen viselt. No, itt vannak! bíztatta az írnokot; ha még ez a hadsereg sem elég egy rongyos nyestnek, akkor nem is vadász maga! Jaj, szegény, kedves, szép jércikém, jaj!... Gebe gondolt egyet.
A lelke most kinyitott ajtó s visszhangos zúgással árad be rajta a prestosoba lendülő szonáta első tétele: Nincs, nincs soha egészen betelő vágyad. Ha a csók, a siker édességét issza a szád, hol van kínzó gyönyöre az útnak, mely odáig vezetett? Vágyódás és elért vágy, együtt, egyszerre kellene, kívánság és beteljesülés, együtt, egyszerre lenne csak teljesség. De jaj, sohase juthatsz el eddig.
Vidámság ez, nagy vidámság s Kothenc juhász az Ábrahám Fekete Mihályt, amint egymás mellett járnák a táncot, magához öleli. Nagyot kiált egyszer így Ábrahám Fekete Mihály s eltántorodik. Akkor látja a többi, hogy bicska van a hátában. Jaj, mögszúrt! kiáltja jeladáskép Mihály s ahogy a tánc hirtelen megáll, hallatszik néhány pattanás, hasonlatos a pisztolykakas fölhúzásához.
A gazdája sejtette is, hogy merre lehet, mert mingyárt a rendőrségen kereste. Viheti azonnal, csak előbb a rendőrbíró elé állítják fejmosdatás szempontjából. Mi a neve kendnek most már igazán? szól a bíró. Horváth Ádám feleli az ember. De tegnap mást beszélt kend. Azt mondta kend, hogy Többmintkanász Horváth Ádám. Jaj kéröm szépen magyarázza az ember, ez úgy van.
Csak újra meg ne házasodnék az átkozott, míg haza vetődöm. Csuda, hogy még eszem el nem hagyott, ha még sokáig így tart, holnapig meghalok. Jaj segíts Istenem!!
A Nap Szava
Mások Keresik