United States or Lebanon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nyerek, vesztek, a mint jön, felelt Manó könnyedén. Most újabban vesztettem, még pedig sokat. De erről majd később beszélünk. Hát micsoda bolond bogár bújt annak a Sándornak a fülébe, hogy egy semmit, egy koldus leányt akar feleségül venni? Nem tudtad megértetni vele, hogy neki kötelességei vannak családja iránt? Azért hivattalak le téged, hogy te értesd meg vele.
De ha már mégis csakugyan bolond vagy, hát azt kivánom, hogy teljesedjék be rajtad a magyar közmondás: egy bolond százat csinál. Szabad kérdeni urambátyám, hogy miként érti ezt? kérdi a mi emberünk az öreg urat. Ne kérdjed, hanem csináld! fejezé be Deák a discursust. A Széchenyi-üdvözlő.
Iszen, ha ott volna! Akkor nem volna bolond az ebadta sneffje, hogy ott hagyja, kötekedett a vadász. Azok is úgy szeretik egymást? hol a párja, mondja? Hja, talán még nincsen is.
Most már bizonyosan tudom, hogy bolond vagyok. Egy barátom azt mondta, hogy beszél az őrnagygyal. Ennek van már vagy két hete, és még sem változott semmi. Ugy látszik, hogy már ő se tud segíteni rajtam. Ostobaság olyan nagyon törődni vele, hiszen az embernek egyszer úgyis meg kell halni, hanem azért mégis bánt, hogy annyira haragszanak reám. A leányról már ne beszéljünk.
Szerencsétlen, együgyű teremtés!.... Így teszed semmivé terveimet! kiáltott föl bősz haraggal Holcsi. Bolond, ki asszonyban bizik, valamennyi egyforma ostoba és megbizhatatlan. Esztheyné a rendőrséggel fenyegetett, mondá síró hangon Obrenné, ha nem leszek őszinte hozzá; azonban tőle nincs mit tartanunk, mert megigérte, hogy soha sem beszél rólunk senkinek, s Dózia hollétével nem törődik...
Majd eszébe jutott az a mosolygó szempár s így verte ki a fejéből rossz sejtelmeit: Eh, bolond ember az, aki nem hajol le egy ilyen gyönyörű virágért! A legostobább szerelmi románc többet ér minden okos dolognál a világon. S van-e szebb szerelem, mint az egy szezonra szóló szerelem? Egy tavasz s aztán: „Isten hozzád, édes, Isten hozzád kedves!..." Lehet, hogy hiába ... Az se baj.
Reményem félig már teljesedésbe ment: Sándor szerelmes lett leányodba s most csak ettől függ, hogy a tiszavégi uradalom úrnője legyen. Megbolondultál? kérdé a festő egyházi barátját. A bolond az, a ki eldobja a kínálkozó szerencsét, felelt nyugodtan a plébános.
Ez biztosan egy grófé a várból. Ennek minden kereke száz forintba kerül. Igy beszéltek. Hanem a szobaur visszajött és fésülgette az ujjaival a haját, aztán a kezébe vette a palettát, de nem ült le a vászon elé. Mit szaladgálsz Lenke, mint a bolond mondta a felijedt libának. Alhatunk nyugodtan. Aztán az automobil elment a ház előtt és a szobaur is lassan leült.
Egyiket se, nohát mindegy, a fődolog az alapelv, vagy eszme, vagy tény, de hát az is mindegy, hogy hogyan mondjuk, a honnan kiindulunk. Ugy-e az a fődolog? Az, az bátyám... No lám, hogy mindjárt megérti. Hát itt van egy csomó farkas, de egyik se az, a melyiket én keresem. Tudja melyiket keresem? Nem bátyám, nem... Furcsa, hát nem preparálták előre arra, hogy bolond vagyok?
Azután hol hévvel, hol ellágyulva a következőket mondta: „Nagyon szerelmes voltam a feleségembe, amikor elvettem. De még szerelmesebb lettem belé, amikor belekóstoltam abba a bolond nagy boldogságba, amit teste lelke árasztott számomra. Én nem tudom, mi volt abban a csöpp asszonyban annyi felséges jó; de olyanná váltam attól, mint a megrögzött mákonyevő. Szerelmes voltam, ész nélkül és mohon.
A Nap Szava
Mások Keresik