United States or Azerbaijan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ismered a bérkocsi számát? kérdé tőle odavetve a grófné közönyt erőltetve, mint kit alig érdekel az elmondott különös történet. Nem! viszonzá a kérdett. A Ferencziek-terén ültem abba s egyenesen az utcza sarkáig hajtattam, de annyira érdekel ama titokzatos hölgy kiléte, hogy holnap, vagy még ma este tudakozódni fogok róla az ott álló bérkocsisoknál.
Se az étvágya, se a gyaloglási szenvedélye, se a vidámsága nem hagyta el, csak ő hagyta abba a hírnév utáni futkározást.
Ez úgy vágott, mint a borotva. Nem magamért mondom, folytattam egyszerre lehűlve és nyomban el is eresztettem a kezét hanem miattad... Ha nem tetszik nekem így is jó. Mindenki azt cselekszi a maga bőrével, amit akar. Nem parancsolok veled, de te sem szólhatsz abba, amit én csinálok.
A legrosszabb kedvben érkezett haza, s egy perczig arra gondolt, ne hagyja-e abba Dózia keresését, ki oly háládatlan volt iránta, és hajlandóságot érzett arra.
A leány abbahagyta a vizsgálódást és elégedetlenül rázogatta vörös fejét, miközben valami affélét mondott, hogy nincs tisztában a dologgal, hiába erőlteti a szemeit. Rám nézett és vállat vont. Nem tudom, hogy megreszkirozzuk-e? Mit? Azon gondolkozom, hogy tanácsos-e bemenni abba az összerondított Kastelbe, vagy nem tanácsos... Voltál ott? Persze hogy voltam.
A grófnak az a hivatása, hogy urasan elköltse a jószága jövedelmét. Miért nem maradt a hivatásánál? Minek avatkozott abba, a mire nem született? Bah! Nagyon megszállta a nagyravágyás. Nem elégedett meg a birtokkal, melyet te kiváltottál számára, s az a rögeszméje támadt, hogy mind azt a jószágot visszaszerzi, a mi hajdan a Szádváryaké volt. És most elveszti azt is, a mit én visszaszereztem neki.
A nagyapja még szabadhajdú volt, aki akkor hagyta abba a marhahajtást, mikor az első venyigét bujtatták a Nyilas homokjába. Annak a szigorú, kemény erkölcsét őrizte kilencvenesztendős öreg Sinka György. Vasalt csizmában járt, hosszú üstökét fésűbe szorította, a három nagy ünnepen meggyónt és mindennap hét messző bort ivott.
A másik pedig töprengett felette. Ilyen közvetlen közelből látta a véget s meglepte az, hogy olyan könnyü a meghalás. Ráhajolt a sápadt arczra s belemeresztette a szemeit abba a kiolvashatatlan világba, a mi a kettő közt van, ott, a hol az élet végződik és kezdődik a nihil, a végtelen rejtelem, a mibe az ember beleőrül.
A többiek is rajta voltak, hogy elejét vegyék a komolyabb összekülönbözésnek. Mi bajod van vele? Örülj rajta, hogy szóval tart bennünket. Ülj le és ne kötekedjél; ha rosszkedvü vagy, huzasd el a nótádat. De hiába csitították s hiába építgettek neki aranyhidat a tisztes visszavonulásra, nem hagyta abba.
Azért vették hát még hatodiknak az ifjú malacot, hogy majd épp abban az időben hagyja abba az evést, mikor a téli fagy beköszönt. Ily kitanult számításai vannak ennek az üzletnek, kár, hogy a gondolkozó emberi észen túljár a malac, amely az udvarból szelíden kiosonván, eltávozik. Baj, mond a vendég. Hosszabb szünet után felel rá a gazda: Baj. Hun keressem?
A Nap Szava
Mások Keresik