United States or Botswana ? Vote for the TOP Country of the Week !
Akkor sem tagadtam volna meg, s megmentettelek volna téged a hosszú szenvedésektől, magamat e megaláztatástól. Miért nem szóltál te kérdés nélkül? Midőn megvallottam szerelmemet és megkértem kezedet, miért nem voltál őszinte hozzám? Istenem! Miben lettem volna őszinte? Hiszen e nyomorúlt embert úgy elfeledtem, hogy eszembe sem juthatott hajdani eljegyzésem.
Nem akartalak nyugtalanítani oly csekély bajjal, azt hittem elmúlik s végre midőn láttam, hogy nem szűnik a szobai levegőben, sétálni mentem. Este egyedül?... Mily különös gondolat. Miért nem fogattál be? Az nem lett volna mozgás s azt hittem, a járás gyorsabb keringésbe hozza véremet s idegességem lecsillapul. Tehát ideges voltál?
A mit te most szemembe mondtál, a mit megvallottal, hogy ily kétséggel szívedben képes voltál egy évig nődnek nevezni s lelkedben engem, nődet, napról napra, újra meg újra megalázni, arczúl verni, ez oly megbántás, melyet egy önérzetes nő beszámíthat a féltékenységnek, megbocsáthat a szerelemnek, de nem viselhet el. Ha szívedbe tovább is ily kétségek élnek becsületemről, én nem maradhatok nőd.
Igazán, magam sem tudom, hogy mit... Talán azt a helyet értem alatta, ahol először találkoztam veled és jó voltál hozzám... Mert azt a nagy hamurakást, amely a tanya helyén van és ahol valaha otthon voltam, úgy-e nem nevezhetem otthonomnak? Jól van, kis kamerád, iparkodtam az érzelmesebb ösvényre való kitérést elkerülni gyerünk hát haza és »nézzünk rá« hogy estig otthon legyünk.
Oh, Istenem, tudom én, hogy csak az enyém voltál; és mégsem voltál az egészen. Valami hiányzott... Gyere közelebb, nem bírok így ülni melletted; add ide a kezedet, hadd húzzam le a keztyűcskédet... Erre igazán semmi szükség sincsen. Azt mondtad, kérdezzelek. Beszélj. Ne mondd, hogy úgy mentem el tőled, hogy meg sem hallgattalak. Mit akarsz még mondani?
Elfelejtettem mindent, amit vétkeztél ellenem és csak arra emlékszem, hogy milyen tökéletes és elragadó boldogságot adtál. Ime, letérdelek előtted és imádkozom hozzád. Te voltál az első, akit szerettem, aki megtanított a szerelem édességére és te vagy az utolsó férfi, akit kívánok, akiért szenvedni és meghalni is tudnék.
Nekem épen elég ok, hogy szégyennel gondoljak vissza arra, ami akkor éjjel történt... De annak is te vagy az oka! Megrészegedtem és annak te voltál az oka. Lehet... Nem lett volna szabad megengedned, hogy kétszer is igyam. Egy korty nem ártott volna meg... amikor unszolásodra másodszor is ittam, az már megártott.
Ne emlegess száz perczentet, mondá Atlasz úr rosszalólag, az emberek még azt hinnék, uzsorával szereztem a pénzemet. Hiszen az egész világ tudja, hogy nem voltál uzsorás. De azért mégis szeretnék rám fogni, ha lehetne. Ha valaki közülünk meggazdagszik, nagyon óvatosnak kell lennie, mert az nagy bűn a szegény ember szemében.
IDA: Szerelmi regényben ... mi? JÁNOS: Nem regényben olvastam ... de hát ez ugyis mellékes. IDA: Gondolod? JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!... De ha már ennek vége van ... azért ne bándd! Ma más a tartalma az életednek. Kötelességeid vannak. Csufabb szó nincs a világon. Megöli lelkünket, eltemeti emlékeinket ...
Honnan mered te mindezt ilyen határozottsággal megállapítani? Onnan, hogy már rég megszüntek a kis kacérkodásaid, amelyek nem tartoznak az igazi lényedhez s amelyek miatt én sokszor gondoltam eleinte: be kár ezért az asszonyért! Te ma egészen más vagy, mint voltál és minél jobban elfelejtgeted a „szerepedet", annál tisztábban látom, hogy milyen kincs vagy. Igazán annak tartasz?
A Nap Szava
Mások Keresik