Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 28.
Nem voltam vele tisztában, hogy mit kell tennem, csak az látszott bizonyosnak, hogy ennél a megcsúszásnál vagy minek nevezzem nem állhatok meg. Tovább kell csúsznom még egy hajszállal és most már, úgy éreztem szinte ellenállhatatlanul tovább kell csúsznom, különben mindjárt sírva fakad a kis kamerád... A szája már most pityergésre áll...
Gyorsan és ügyesen bánt a tűvel, észre lehetett azonban venni, hogy sohasem tanította senki erre a mesterségre, mert eszébe se jutott, hogy gyüszű is van a világon. Amíg dolgozott, én a köpenyt rövidítettem le és húztam össze a hátrészeken, hogy ki ne potyogjon belőle a kamerád. Állj fel és próbáld föl ezt is! Hátha jó lesz. Felemelkedett ültéből és fölvette a köpenyt.
Zsebre kellett tehát vágnom az ebből az állapotból kisarjadzó összes következményeket is, a mellékletképen velük kiosztandó titulusokkal együtt. Ezekkel a paraszt-titulusokkal a kis kamerád különben máskor sem fukarkodott.
A sötétben hallottam, hogy Regina elfogadta az indítványt és harmadszor is szájához emelte az üveget... glu, glu, glu... Megfogyatkozott egy újabb korttyal a kincs. Jó volt? A kamerád nevetve nyújtotta felém az üveget. Jó. Nem látom, hogy merre felé nyújtogatod az üveget... Ha macska volnék, látnám.
Igazán, magam sem tudom, hogy mit... Talán azt a helyet értem alatta, ahol először találkoztam veled és jó voltál hozzám... Mert azt a nagy hamurakást, amely a tanya helyén van és ahol valaha otthon voltam, úgy-e nem nevezhetem otthonomnak? Jól van, kis kamerád, iparkodtam az érzelmesebb ösvényre való kitérést elkerülni gyerünk hát haza és »nézzünk rá« hogy estig otthon legyünk.
Vígasztalódj, Regina, nekem is az a bajom, ami neked. Csak nem fázik a te lábad is? De bizony! Dörzsöld. Szerettem volna tudni, hogy mi viháncolni való van ezen, de nem szóltam. Azt tapasztaltam, hogy a vörös kamerád ilyenkor minden igaz ok nélkül goromba válaszokat hajlandó adni a nyájas kérdezősködésre. Ebben a pillanatban egyúttal roppant okos ideám is támadt.
Odalenn persze már nem világított az égő falu fénye, szoktatni kellett szemeimet a homályhoz, hogy a körülöttem levő dolgokat meg tudjam különböztetni. Letettem a vizet a kőpadra és körülnéztem: hol van a kis kamerád? Itt a víz. Itt vagyok a vízzel, Regina! Semmi válasz. Megjöttem a vízzel! Csend. Nem mozdul semmi.
Felugrott a kőpadról, amelyen kuporgott és hangosan elnevette magát. Hein, kamerád! Mondok valamit... Mindenki tegye azt, amit jónak lát. Nem igaz? Nem vagyunk egymáshoz varrva, sem összenőve.... sem összeházasodva. Én is azt teszem, amit jónak látok, te is azt teszed, amit jónak látsz. Lám... ez új fordulat. Sem a nevetés nem volt ínyemre, sem a beszéd. Bizonyos, hogy forral valamit. De mit?
Pedig jó orvosság a hideg ellen, megmenti finom piszédet a ráólálkodó náthátul is. Nem lehet mindenkinek olyan vastag orra, mint neked. A választ nagyon gyorsan röpítette felém a kamerád, de nem haragudott, hogy lepiszéztem. Hallottam, hogy a sötétben még nevet is. Általában megfigyeltem, hogy ma dél óta minden haszontalan semmiségen mulatni tudott.
A Nap Szava
Mások Keresik